5 ok, ami miatt legalább egyszer mindenkinek el kell mennie az amszterdami Dekmantel Fesztiválra
Augusztus első napjaiban az Electronic Beats egyszemélyes magyar stábja elvonult egy hatalmas holland parkba, ami igazából inkább már egy erdő, és ahol minden évben kisebbfajta csoda történik. De inkább nagyobb. Mert elektronikus klubzenei fesztiválból ugyan jó sok zsákot tele lehetne pakolni, ha csak egyet kéne megneveznünk, ami kasmír kendős díszcsomagolást érdemelne acidbe mártott masnival, akkor az vitán felül a Dekmantel lenne. És most felsoroljuk, miért.
1. Ennyi erős névvel telített, ízléssimogató lineup kevés helyen van
Vannak a fesztiválok, ahol szép nagy lyukak vannak a programban az igazán bika nevek között, vannak, ahol törődni kell pár ütközéssel – és van ez, ahol folyamatos harcot kell vívnunk először magunkkal, aztán adott esetben a barátainkkal is, hogy most akkor kinek a kihagyásával fájna kevésbé a szívünk. Mert a kín elkerülhetetlen: a Dekmantel Fesztiválon idén olyan dilemmákat kellett feloldani, mint hogy feladja-e az ember a 140 BPM-es elektrókataklizmát kirobbantó maszkos DJ Stingray szettjét a mindössze két percnyi sétára játszó Four Tetért, hogy a mederből kilépés és bizarr csavarok nagyasszonya, Lena Willikens, a kicsit őrült svéd technófarkas Varg vagy az elképesztően egzotikus kísérleti hangtájépítész Clark kapja meg a figyelmünket a pénteki naplementében, hogy a francia géniusz Gilb’R-re, a szuperfriss holland Betonkustra vagy az oldschool detroiti iskola óraadójára, DJ Bone-ra menjen-e a következő tánc. A Dekmantel az élő teknószaknévsor: aki itt játszik, az borzasztóan jelentős alakja a nemzetközi undergroundnak.
Boiler Room
For the sixth year, we are back at Dekmantel for another world-class weekend of music. Distinctive selector Elena Colombi gets our marathon going. Go nowhere.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a fentiek fényében láthatóan-hallhatóan mindenki nagyon rákészül az előadására, fókuszál és odarakja magát a tőle telhető legmagasabb szinten, aminek eredményeképp a Shazam-tárcsa ennyit nem forog még a közönség soraiban egyetlen más fesztiválon sem.
2. Továbbra sincs jobb a nappali bulinál
Itt a lemezelős vagy produceri élő szettek délután egykor kezdődnek, és este 11-kor véget is ér is az aznapi program. Van persze after, akinek erre van érkezése, de a lényegi események még bőven világosban zajlanak le. Különleges mágiája van, amikor vastag basszusokat szel ketté a füstgépen átszűrődő napfény, ráadásul bioritmusborulás nélkül ébred fel az ember másnap reggel.
3. Vér és vibe buzog a megjelentek ereiben
A feszten körülnézve elég hamar felmérhető, hogy ide nem azok jönnek, akik csak úgy céltalanul szét akarják csapni magukat (de ha meg is történik valami véletlenszerű szerhasználat, akkor is alapvetően a zene marad a hajtóerő, és nem a szétcsapódás maga), az egy négyzetméterre eső értő-érdeklődő fülek száma kiemelkedő. Hogy ezt megállapítsuk, annak lakmuszpapírja volt a fesztiválozók pólófelhozatala:
ott, ahol öt percen belül elmegy melletted egy Dark Entries, egy Moving Shadow, egy Raving Iran vagy egy Bordello A Parigi pólófelirat, ott nagy baj nem lehet.
Mókás, hogy ezt a szervezők is kiszúrták, és még egy többképes Instagram-posztban is ábrázolták a rokonszenves jelenséget:
4. Ha nem akarsz, akkor is ismerkedsz
A Dekmantel Fesztivál a véletlenszerű networking melegágya, ezt a mi társaságunk is megtapasztalta, miután több új, lengyel és cseh és holland ismerős Facebook-addolását követően végül ott találtuk magunkat, hogy a hétfőre virradó hajnal hasadásakor egy hotel aljában Sunil Sharpe ír technó DJ hozta nekünk az újabb kör sört, hogy aztán tovább beszélgessünk a szcénáról, szcénákról, szcénáinkról. És ezt mi még csak nem is célzottan tettük – el bírjuk képzelni, milyen az, ha valaki egy tényleges szakmai workshopként fogja fel ezt a fél hetet. Úgy lehet bányászni a kapcsolati tőkét, mintha nem lenne holnap!
5. A helyszín, és a zöld, főleg a sok zöld!
Nem arra a zöldre gondolunk, amire mindenki gondol Hollandia kapcsán, hanem a növényzetre, amiből sok van. A Greenhouse helyszín például – ahol nem mellesleg újabb legendás Palms Trax tanításba futottunk bele – ténylegesen az, amit a neve mond, egy üvegház, amiből nem vittek el minden pálmát. A vele szemközti Selectors színpad pedig hatalmas fák ölelésében létezett. És mégvalami: a nagyszínpadokról szokás azt mondani, hogy lélektelen monstrumok, ahol képtelenség bensőséges kapcsolatot kialakítani alkotó és befogadó között, itt mégis működött valami bűvös aura. Amire persze rájátszhatott az a tény is, hogy a pultosok ugyancsak széles mosolyokkal fogadtak mindenkit, teljesen világos volt, hogy ha éppen nem dolgoznának, vaszínűleg ők is kint veretnék a gyepen.
+1: AMSZTERDAM.
A város, ahol a többség erre a fesztiválra is biciklivel érkezik. Ahol mindenkinek van egy kedves szava, ahol kiülsz pizzázni a csatorna mellé, ahol épp a Dekmantel hetében zajlik a szupervidám Pride is, és ahol nem kell tartanod attól, hogy a zsebedben pihen egy spangli. És ahol üzemel a nagyszerű Red Light Radio a vöröslámpás negyedben, valamint a Rush Hour és a Bordello A Parigi lemezboltok, amik kihagyhatatlan szpotok minden tisztességes teknósnak. Menjetek, és Make House Music Gay Again póló nélkül haza se gyertek!
++1: MAGYARORSZÁG REPREZENTÁL
Végül: az is megtörténik, ami igazán melengető tud lenni nekünk, például amikor az említett szakmai elöljárók hazai trekkeket illesztenek be a szettjükbe. Itt Route 8 alteregójának, DJ Ciderman-nek az egyik lassúégésű diszkóláváját rakta fel Or:la, de Norwell és Imre Kiss zenék is elhangzottak másutt. A világ összeér!
This Is Our Time
Hello, Dekmantel Festival! ? Dj Ciderman’s trackz are fighting with the Dutch heatwave ??? thx, Or:la 4 the support ??
(Nyitókép: Kasia-Zacharko)
Published August 10, 2018.