Mély, magyar technó: ICR még a gravitációs hullámokat is beépítette új hanganyagába
Gál Zoltán, azaz ICR az itthoni gépzenészközeg törtütemes koalíciójának egyik legismertebb (és egyben legvisszahúzódóbb) államférfije volt, nem csak zenei cikkek sokaságát és a szcénát összefogó legendás Impulsecreator weboldalt köszönhetjük többek között neki, de számtalan, főleg cutting edge-vonalas jungle kiadványt is. Aztán a kétezertízes években a bass és a technó felé fordult, az irányzék pedig maradt azóta is ez.
Megőrizte ugyanakkor a módszertant: véletlenül sem csak talpaknak szóló, felületes tánczenét ír, hanem átgondoltat, gondolatébresztőt és gondolatiságtól burjánzót. Reconstellation című friss megjelenéséről például azt írja:
“Ahogyan John Wyndham sci-fi író megfogalmazta, az élet lényege az élés; az élés lényege a változás; a változás fejlődés; és mi ennek részesei vagyunk. Az album arról szól, hogy az embert egy folyton alakuló entitásként kell megközelíteni, aminek már a sejtjei is állandóan újjáépülnek, kismillió lehetőséget hordozva.”
A kismillió lehetőséggel ICR zeneileg is eljátszik, ahogyan az itt rögtön hallgatható és nézhető:
A magyar Tapes Sublimating kiadónál digitális és kazettaformátumban is hozzáférhető alkotás egyébként távoli, űrodüsszeiásan csipogó, végtelen terekben kavargó ambienttel indul, hogy aztán átcsússzunk egy ünnepélyesen kozmikus basszusmutánsba, majd a vörös bolygó ihlette száraz törések szabdaljanak meg, végül két zárótrekk formájában átadjuk magunkat azoknak a technóépítményeknek, amiket mintha egyenesen napfogyatkozáshoz írtak volna.
Arról nem beszélve, hogy ezek közül az egyikhez – amihez a fenti klip is készült, Dobos Levente által – ICR konkrétan a fekete lyukak összeolvadása nyomán detektált gravitációs hullámokból hangmintázott. Sőt, az intróban pedig a Jupiter mágneses mezejének bummja vehető ki. Hát ennyire galaktikus a felhozatal.
Álljon itt a teljes egészében hallgatható (majdnem anti)anyag, nem csak hobbicsillagászoknak:
Nyitókép: Kárász Karolina
Published November 04, 2017.