Miért is ne néznél gondolatébresztő filmeket két DJ-szett között, előtt, után?

A 2018-as, most pénteken kezdődő Alkotótábor ebben is újít a Telekom Electronic Beats közreműködésével: egy, a táncra alkalmazott mezőtől távolabb elhelyezett helyszínen ugyanis estétől hajnalig olyan képkockákat fogadhatnak be a klubokból a természetbe szabadult klubberek, amikkel a többórás vádliedzések után lenyújthatnak, és kicsit rádolgozhatnak a halántéklebenyre is. Hogy legyen miről diskurálni másnap délután valamelyik közeli balatoni strandon.

De mik lesznek ezek a mozik, és miért hasznos őket – de legalábbis valamelyiket – megnézni?

Utopia Revisited

Az osztrák rendező, Kurt Langbein filmje annyira friss, hogy idei, és tulajdonképpen egy csodálatos képekkel felvértezett expedíció egy új társadalom építőinek reményteljes világába. Az alapfelvetés a következő: a piacgazdaság ugyan gyarapodást hozott egy csomó fejlődő országba, de ezért sok másik, rosszabb helyzetben kínlódó ország fizetett súlyos árat. A jóléti államokban nevetségesen több javat habzsolunk el napról-napra, mint amennyire szükségünk van, míg a világ más pontjain emberek zuhannak bele ezrével az egyenlőtlenségi szakadékba.

De vajon van-e a kapitalizmusnak életképes alternatívája? Felválthatja-e a mohóság és túlfogyasztás kulturáját a megosztás kultúrája? Ezeket a kérdéseket cincálja meg az Utopia Revisited, bemutatva több fenntartható gazdaságra törekvő modellt, és az azokban dolgozó embereket.

Pre-Crime

Elfogadott tény, hogy számos, korábban sci-fi könyvekben tálalt technológiai megoldás mára – rendszerint persze kevésbé röhejes formában – megvalósult, a videótelefonálástól az okosórán át az önvezető autókig. Vagy emlékezzünk a Tom Cruise főszereplésével forgott Különvéleményre, amiben a járókelőket retinán keresztül azonosítják, és kapják így az arcukba a személyre szabott reklámokat (szia, Facebook és Google). Most pedig úgy tűnik, ennek a filmnek a fő témája, vagyis a bűnözők elkapása a bűn elkövetése előtt is lépésről lépésre valósággá válik. A Pre-Crime erről szól:

Vagyis igen, a matematikai algoritmusok mentén azonosított gyanús viselkedés már rég nem a jövő, hanem a zajló jelen, amit Amerikában már tesztelnek is. De miért is akarunk egy társadalmat, amiben mindenkit monitoroznak? Mi van, ha a számítógép téved? Hogyan kaphatnak el valamiért, amit még el sem követtünk? Fontos erkölcsi dilemmákon rugóznak a Pre-Crime-ban, igazán örvendetes lesz rászakadni egy kicsit az egyik technószettből.

Raving Iran

Brutális lehet egy olyan államban nyitott szemléletű fiatalként felnőni, ami tűzzel-vassal tiltja a nyugati zenét. A Raving Iran című dokumentumfilm két lázadót, DJ Anoosht és Arasht mutatja be, akik nem voltak hajlandóak lemondani a szenvedélyükről, a dj-zésről, és ezért már meg is tapasztalták a hatalom erejét – az egyiküket egyszer már kishíján halálba verték.

De aztán meghívást kapnak az egyik legnagyobb elektronikus fesztiválra Svájcba, és kinyílik előttük a világ, egyúttal pedig életük legsúlyosabb dilemmájába is keverednek: hazamenjenek-e, egyáltalán hazamehetnek-e?

Hogy hogyan kapcsolódnak ezek a filmek az elektronikus zenéhez, arra már könnyebb megadni a választ: kedvenc zenei műfajaink a kezdetek kezdetén részben szintén társadalmi problémákra reflektáltak a maguk módján. A chicago house-nak bölcsőül szolgáló korai diszkóklubok a melegközösségek mentsvára volt, Detroit elektrója a város disztópikus reménytelenségét öntötte fémszagú zenei tételekbe, de a Love Parade is politikai demonstrációként pozicionálta magát az első éveiben, a békét és elfogadást tűzve zászlajára.

Persze aki mégis inkább könnyebb zenei mozgóképeket nézne, mondjuk a Modeselektor felíveléséről vagy Richie Hawtin életéről, az is megkapja a magáét a 15. Alkotótábor nyári egyetemén – aminek a részleteiről itt lehet olvasni és azzal a lendülettel jelezni a részvételt is.