2021 húsz izgalmas hazai lemeze

Közszemlére dobtuk már a szerintünk legjobb száz 2021-es magyar dalt, számot, trekket, zenét, tételt. És bár nagyon sok erő mozgatja világszerte abba az irányba a zeneipart, hogy az alkotók ne az öregecske albumformátumra koncentráljanak, hanem a minél több, időben szétterített villámszerű aktivitásra (köszönjük, lerövidült és szétaprózott multitask-figyelem), azért a lemez az mégiscsak lemez. Storytelling. Hangoskönyv. Egy adott életperiódus sűrítménye. Úgyhogy mi a lemezösszegző cikkünket sem hagynánk ki az egyenletből, annyi apró hangsúlyeltolással, hogy nem csak hosszanjátszós stúdióalbumokat szemlézünk, hanem versenyezhettek válogatások, illetve EP-k is. Főleg, hogy utóbbi az elektronikus zenében mégiscsak a leggyakoribb formátum.

Sorrendet nem állítunk: húsz kiadvány, ami szerintünk a büszkeség kontúrjait égetheti minden érző magyar fiatal (vagy öreg) felnőtt (vagy örök gyermek) mellkasára. Egy-egy kiemelt dalt, illetve utána a teljes albumhoz vezető linket is adunk a rövid leírások végén. Hadd szóljanak!

Ahogyan a kilencvenes években a Kriminal Beats és a Gimmeshot körüli emberek, az ezredforduló után az Akkezdet Phiai, 2010 derekán a Slow Village-Mulató Aztékok tengely, úgy a 2020-as évek hiphopjának világítótoronyszerű szerepébe egyértelműen Beton Hofi tűnik helyezkedni. Érthető és mégis csavaros, kreatív és mégis szórakoztató, hátrafelé tesz utalásokat és előre halad: reppzene itthon nagyon rég volt rögtön ennyire szerethető mindenféle társadalmi és lelki helyzettől függetlenül. “Húzzátok félre a szakma tangáját!” (Spotify)

Hol van már az a pofátlan punk, aki magát poénból a megboldogult Corvintető morózus ajtónállóiról nevezte el? Hát még mindig itt, még mindig ugyanaz a neve, időközben viszont az elhivatottsága komoly kreditekre váltódott, ahogy arról itt írtunk (és interjúztuk is őt): nem csak Hacker kiadójánál, a Zone-nál jelenhettek meg zenéi, de azok hallatán a dzsigolólegenda DJ Hell remixelni hívta egy zenéjét, kapott demoküldési felkéréseket, de ráírt Marcel Dettmann, Miss Kittin, Ivan Smagghe, Dave Clarke, Arnaud Rebotini és még sokan mások is. Martin, azaz CT Kidobó nagy kilátások előtt áll az éjsötét funkkal megkínált elektróival, aminek ez a kiadvány az eddigi legveretesebb címere. (Spotify / Bandcamp)

A magyar underground gépzene három bástyája erőddé állt össze, és kilőtt egy 43 tételes válogatást, amiről mindenféle kompromisszum nélkül kijelenthető, hogy az egyik legegzaktabb látlelete annak, hol tartott 2021-ben a szcénánk. Nos, a jelek szerint ott, hol már büszkén lehet mutogatni rá. Perszaszőnyeges ücsörgős önkifejezgetéstől lassúégésű savlekötő klubzenéig, üllődöngető technótól a kedveskedően melodikus kalandozásig minden árnyalatban játszik ez a négy órácska, és érdemes gyakran elővenni. (Spotify / Bandcamp)

Korrekt mennyiségű odabaszós-kiabálós attitűdben meghempergetett hyperpop: ez a Megtűrtek, akik ezzel a három, teljesen különböző karakterű, hagyományos zsánerbörtönökbe semennyire sem zárható számmal azonnak belemarták magukat a legizgalmasabb hazai act-ek listájának kábé első egytucat neve közé. (Spotify / Bandcamp)

“Arcadia egy Paradicsom, ahová szeretne megérkezni az ember, de valójában csak egy idealizált álom” – mondta a zenekar egyik alapítója, Yorgos Goletsas a Recordernek erről a lemezről. Ami pedig a másik alapítótagot, Dimitris Topuzidist illeti, ő is görög. Félretéve a világi vicceket, a Deep Glaze az egyik legfigyelemreméltóbb banda, akik valószínűleg sok War on Drugst hallgattak, de nincs ezzel semmi baj, mert neopszichedelikus rockzenéjük egyre szebb és letisztultabb – már a maga fuzzy, zajos értelmében. Lesz még nekik mit a tejbe aprítaniuk. (Spotify)

Zságer Balázs jó ideje lecsatlakozott arról a biztonságos, poposan easylisteninges zenei vonalról, amivel zenekarát, a ZAGAR-t azonosítottuk, és elindult lefelé a nyúl üregében – és milyen jól tette. Sőt, erre kiadót is alapított, ami első válogatásával lényegében bemutatkozik a nagyvilágnak, rajta a lüktető – egyszer kozmikus, egyszer modulárszintis, egyszer dubos, olykor pedig még a pszichedéliával is összakavaró – techno mélyebb bugyraival. Külön pluszpont, hogy nem tart szerteszét a történet, sőt, helyenként az az érzésünk támadhat, mintha itt spanyolfalak mögötti titkos összebeszélések folyományaként mindenki egymára reagálgatott volna, szándékosan alakítva egy komplett, lineáris sztorit. (Spotify / Bandcamp)

Nem tudom, mi más kéne mondani egy MC-ről, aki azt mondja magáról, hogy “Én felvágott vagyok, egy kimért állat / Nincs pénzem kenyérre, ezt hívom diétának / Ha terítek, az összes láb beremeg, azt földől / Már szétbasztam a svédasztalt, na egyetek a földről.” Gege, azaz 6363 az egyik legtüzesebb szókovács a szakmában, érdemes legörgetni a videói alá, és másodszor már olvasni is a sorait, hogy harmadszorra már fel is fogjuk a metaforákat, hogy negyedjére már az is feltűnjön, hogy Lusta Geri hihetetlen beateket pakol alá. (Spotify)

Gryllus Ábris és Farkas Miklós FOR. projektje az egyik legjobban rejtegetett fekete gyémántja a honi színtérnek, ezen a kislemezen pedig olyan érzéteket keltenek bennünk, hogy az öntudatra ébredt robotok elcsépelt témája helyett jussanak az eszünkbe inkább öntudatra ébredt monstre nehézgépek egy használaton kívüli gyárban. A súlyos feszültség tapintható, a rozsdaszag idegig hatol, az emberiség győzelme kétséges. (Spotify / Bandcamp)

A mai magyar trapszcénának ez a három alakja nevet egyet, tesz három lépést oldalra, kikerüli a zeneipar anakronisztikus tömbjeit, és mégis százezres hallgatás felett jár a közös albumuk, a Kontroll. Ráadásul ez már rég túlmutat a trapen, mint műfajon: ez itt kínosságtól és kellemetlenségtől mentes popzene kettő pont nulla. (Spotify)

Halmos András, Mészáros Ádám és Hock Ernő hármasában az a szép és az a jó, hogy ha egy gitárzenétől kissé ódzkodó, de azért kellően nyitott villanyzenefant kéne berántani az előbbi dimenzióba, akkor ők egy príma választás. Pedig nem beszélünk egyszerű képletekről: szabadfogású, mindenfelé jazzesen elburjánzani hajlamos – és többnyire instrumentális – free rockról beszélünk, ami olyan, mint egy betöretlen ló, ami belevágtat a világba. A Jü harmadik lemezére ráadásul beemelt dél-ázsiai hatásokat is, de ezek teljesen oké módon simulnak bele az eddigi történetükbe – amennyiben valaki kész kimozogni a komfortzónájából, amit a rádiók, playlistek, YouTube algoritmusok és PR-teamek rátolnak, akkor ez a lemez egy rendkívüli módon élvezetes hallgatmány bír lenni. (Spotify / Bandcamp)

Csak magunkat tudjuk ismételni az év elejéről, miszerint jó élmény látni azt, hogy újra él és virágzik a Syrup dj-buliszervező kollektíva, ami idén ünnepli a huszadik születésnapját. Létrehozója az a Mesterházy Ákos, aki már a kilencvenes évek derekán, kamaszként elkezdte hazahordani Balatonalmádiba az acid és hardcore vinyleket, azóta már egy szobába is nehezen passzírozza be a gyűjteményét – meghatározó alakja a magyarországi zenei renegátoknak, akik a fősodorról leválásban találták meg önmagukat, és azóta is ütik ezt a vasat rendületlenül (elég csak a Magyar Nemzeti Elektró-bulikra gondolni minden márciusban, vagy az Acid Karácsonyra minden szeretetünnepekor). A két évtizedet ünneplő válogatáscsokor analóg dalokkal van teletűzdelve, a régi Rephlex-érát idéző romantikus IDM-ektől a reggeli Alkotótábor-kisszínpadokat képzeletben újraácsoló dubtechnóig. Trúság. (Spotify / Bandcamp)

Gyarmati Fanny és Szczuka Panka párosa elsőként a mi 2020-as válogatásunkon mutatkozott be egy kedves, azonnal dúdolható dallal, és igazán őszinte örömmel béleli ki a lelkünket, hogy idén becsekkoltak első saját négyszámos EP-jükkel is. Ha éppen fahéjillatú cozy téli estékhez kerestél aláfestőt, akkor szia. (Spotify)

Folytatódik Laurine Frost ködös-meditatív, dobos-jövőjazzes invitálása ismeretlen erdőkbe, amik tiszteletre intenek, cserébe viszont lélegezni is hagyják a tudatot a csalódást okozó civilizációtól távol. A producer a Nimfa elődjét 2020 elején jelentette meg, aminek már önmagában is mágikus kontextusába a tudtán kívül beleépült egy családi tragédia (erről a lemezről és a narratívájáról itt írtunk). A Lena egyenes ági folytatása ez az idei nyolc tétel, amit már a hasonló, álmokat idézően expresszív festményes borító is jelez nekünk, de az alkotó is egyértelműsíti a lemezhez tartozó leírásban: ismét a korábban megismert kislányt követjük, de ezúttal már fiatal nőként, aki ezer szállal kötődik a természethez, a lelke még kristálytiszta és törékeny, de, ahogy a természet is, már szeszélyeket, boszorkányságot is hordoz magában. Ez a lemez képes mélyen betekerni – érdemes hagyni is neki egy nagyon kései, magányos órában. (Spotify / Bandcamp)

“Örömmel tölt el, hogy olyan művészekhez csatlakozhattam ezzel a kiadvánnyal, mint Schacke, Stanislav Tolkachev, Rune Bagge és még sokan mások. Ez az egyik kedvenc kollektívám a kísérleti absztrakt elektronikus zenei színtéren” – írta a (Techno)Műhely brigádból ismerhető Obwigszyh a  dániai Fallen Metropolis ernyője alatt megjelent release-ről, és bár tőle nem erről az EP-ről válogattunk be zenét a száz legjobb 2021-es hazai trekk közé, úgy éreztük, ennek egészében itt kell állnia. Öt tétel, öt mikrovilág, ezúttal dobok nélkül, pusztán szintetizátorokra hagyatkozva, amiknek az is a jellegzetessége, hogy folyamatosan, lassú habzással alakulnak-transzformálódnak a saját kereteiken belül, éppen úgy, ahogyan szinte észre sem vesszük az egyik szobanövényünkről, mekkorát nőtt, pedig a fejlődés megtörtént, sőt, történik tovább. Érdemes eldobni mindent, és megadni ennek az EP-nek a 26 perc 55 másodpercet, amit kér tőlünk, és cserébe teljesen tiszta aggyal fogunk felállni a kanapéról. (Spotify)

Ben Leavez is szerepelt tavalyi, új tehetségeket bőségesen felvonultató válogatásunkon, ezért szintén nagyon jó figyelemmel kísérni, miből lesz a cserebogár. Sőt, a stúdióalbum! Bence debütlemezéről itt írtunk bővebben, azt állítva róla, hogy a túl korai téli naplementék legszebb aláfestője lehet ez a hanganyag, amit az ifjú zenész szerint egyébként a Holon elmélet, a mesterséges intelligencia, az alvási paralízis, a transzparencia és Atlantisz mítosza is inspirált. Optimista kicsengésű, lélegző tereket bejáró, melodikus elektronika Nosaj Thing és a Mount Kimbie nyomdokaiban – nem kihagyható a sorból. (Spotify)

Ahogy az alábbi lemezről szóló eredeti cikkünkben is írtuk, bár Magyarország fővárosán épp a technóforradalom seper végig, érdemes nem megfeledkezni arról a szubkultúráról, ami mostanában talán nem annyira hangos, viszont továbbra is aktív és borzasztóan termékeny. A padlóig érő fejmozgásokat lehetővé tévő basszus-zenékről beszélünk, aminek fontos hazai közösségi gyűjtőtégelye és gyújtópontja a 140 BUDAPEST Facebook-csoport, ami idén kijött az első, eléggé egybenlévő válogatásával. Akit érdekel, mi történt itthon az eredeti iskolás dubstep után ezen a fronton, az itt jópár új kedvencet lelhet. (Spotify)

2019 tavasza: még nem mentek Budapesten teltházas trapbulik, amikor az Ibbigang duója, Valter és Szalai becsekkolt az életbe ezzel a himnusszal. Azóta volt már full album, és most már vannak szóló törekvések is, Szalai oldaláról a POWER PUFF projekt, Valter részéről pedig ez az EP, tele fülbecsúszó, napfényittas melódiákkal, és akusztikus gitárral az autotune adagok mellé. Nem érheti rossz szó a házikó elejét, se a hátulját. (Spotify)

Berger Dalma 2020 őszén már bejelentkezett nálunk egy embermentes világból, szólóprojektje idén végre elsőkislemez-alakot öltött. A Budapestről London keleti részére költözött, egykori Volkova Sisters frontember komor tónusokkal alábástyázott, erőteljességében kibontakozó feminin art popra váltott, az EP-nek pedig egy meghatározott témája van: mindhárom szám egy szerelmi történet keserű végkifejete körül kavarog, és ragadja meg a mindenki által ismert gyászt, amint az elkerülhetetlen fájdalom, a felek közötti egyensúlytalanságok és a szívből felszakadó szomorúság témái végül összeütköznek az egyén újbóli talpra állásával és megacélosodásával. Figyeljünk oda a szintén magyar ICR sodró, a szintén magyar AIWA fojtva pumpáló, és a szintén magyar LAU tőle szokatlanul slo-mo remixeire is! (Spotify)

Ugyan van ezen a kompiláción két külföldi név is, mégis be kell engednünk ebbe a térbe, mert a Műhelyes srácok – Adam Krasz, Normal Tamas, Obwigszyh – a zenéik útján továbbra is nagyon elegánsan mosolyogják meg a rave-eken manapság terjedő tempóőrületet, és a trendvonatra nem felülve inkább arról tartanak tanórát, hogy a hangzás maga alá gyűrő ereje százszor többet ér annál, mint hogy valaki bénán kopogó dobokat vágjon egy Britney acapella alá. (Bandcamp)

Az év legföldöntúlibb tripjének címkéztük fel Ultrabianka ZSÜJÁnak készített videóját, és ezt tartjuk is. A név mögött bújó Liszkai Zsanett mintha szintén nem az általunk ismert világnak küldené a dalait, amik többségükben darkos-zajos típusjegyeket hordozó ambientek, kivéve, amikor éppen megérkezik beléjük egy tőle váratlan dobszólam, annak utóhullámain meg néhány karcosabb villanyhang. De ez ritka, mint világító kék szemű kopasz androgün a falusi mocsárban, ZSÜJA zenéi leginkább dobtalanok, és mélyre mennek. Azt viszont gyönyörűen teszik. (Spotify / Bandcamp)

Hát így. Ha pedig albumfüggetlenül az év szerintünk legjobb 100 hazai trekkjére vagy kíváncsi, akkor 👇🔥

Published December 23, 2021. Words by Unger András.