25 éves az Anima Sound System debütalbuma, ami tényleg a föld alatt készült

Szándékosan nem az első album kifejezést használtam a címben: a szombathelyi Prieger testvérpár 1993-ban már összedobott egy kazettát, miután rájöttek, hogy jóízűeket játszadoznak egy Roland dobgéppel meg egy többsávos stúdiómagnóval. De még a Shalom című nagylemezzel sem az volt a céljuk, hogy azzal dobbantsanak a zeneiparba,  hanem csak annyi, hogy “rögzítsük, hol járunk éppen a kísérletezésben” – mondta nekünk megkeresésünkre a zenekar motorja, Prieger Zsolt, aki öccsével együtt akkoriban, civilben tanárként igazította el az érkező generációkat.

De, ahogy az a méltán híres filmklasszikusban, a szintén az emlegetett Anima-kazetta évében megjelent Jurassic Parkban is elhangzott, a természet mindig utat tör magának: mégiscsak a második – de nevezzük úgy, hogy bemutatkozó – albumon hallható melankolikus, breakbeates-népzenés hibriddel, illetve a mindezt vastagon megkínáló dub basszusokkal és visszhangokkal váltak ismertté. És ha már így alakult, azóta pedig lepörgött negyed évszázad, tovább faggattuk a zenekaralapítót, de előtte rögtön érdemes háttérzenei célzattal ráindítani magára az albumra, ami YouTube playlist alakjában érhető el (a számok sorrendje nem egyezik az eredetivel):

“Akkoriban nagy dub-mániában voltunk, csak azt hallgattuk, nagyon benne voltunk, míg a hamar csatlakozó Németh Gergőéknél – apukája, a népzenész és jazzista Tamás, és anyukája, a helyi népdalkört vezető Erzsi – folyamatosan zene vett bennünket körül, szóval népzenemániámhoz jó társakat találtam, főleg, amikor feltűnt a színen a fiatal Bognár Szilvi, Erzsi népdalkörének legnagyobb tehetsége, és csatlakozott hozzánk énekesnek. Rozmán Zoltán alapító dobossal együtt így meg is volt az Anima második felállása, amivel összehoztuk a Shalomot is.”

Először Gencsapátiban egy vécére hasonlító helyiségben kezdtük el egymás szórakoztatását, a könyvtár alatt, ahol Erzsi dolgozott és kilobbizta nekünk a helyet, saját örömünkre, csodás volt. Nap mint nap beültünk Rozi autójába Szombathelyen, és lekocsikáztunk a 20 percnyi távra található faluba. Hónapokon át így nyomtuk.

Zsolt elmondása szerint Rozi (itt a lenti kép balján, a még hajjal rendelkező, kúlszemüveges Prieger Szabolcs mellett – a jobboldali képen sámándobbal Németh Tamás) lett a zenekar Style Scottja, ők ketten voltak a legjobban rágyógyulva a Dub Syndicate-re meg a többi, Adrian Sherwood nevéhez köthető kísérleti brit dubkiadványra, aztán addig bolondoztak ott lent, mígnem jött az ötlet, hogy lemezre kéne ezt venni – mégis, ez másodlagos volt az élményhez képest.

Extra szórakoztató az a mozzanat is, hogyan került bele a szkreccs az Anima eszköztárába. “Mondtam magamban, kellene bele egy DJ, és közben hallottuk a helyi diszkóból is, a Romkertből, hogy gyakran megfordul ott egy szkreccselni jól tudó srác, aki Tommyboyjal játszik néha. Keressük meg, mondtam, és kinyomoztuk, hogy DJ Cadik, azaz Palika éppen katona Körmenden. Elmentünk érte a laktanyába, és kijött, felszkreccselt pár számot, aztán visszament közlegénynek. Ő aztán évekig velünk volt” – meséli Prieger.

“Szintén Körmend mellett találtam meg első repperemet egy orvos személyében, aki Afrikából jött, na ő jó lesz majd dumagépnek – gondoltam, mert nagy társaságközepe ember volt. Ő nyomja az album utolsó számban a Roma Reggae-t, amit Szabival írtunk egy cigány emberről, aki fájdalmában sír és őrjöng, mert felgyújtották a házát, Abdel nagyon átélte. Később a dal valósággá vált több helyen az országban.”

Apropó folklór, sőt, roma folklór, sőt, fekete vendégzenészek és antináci dalszövegek: a magát mindig is (nem direkt és nem párt)politikus zenekarként pozicionáló Anima a kezdetek óta hitt nem csak a kreatív határok, de az oszd meg és uralkodj-elv nyomán felállított mesterséges társadalmi falak lebontásában is, multikulti at its best, ha mondjuk mottót akarnánk keresni a ténykedésükre. A Shalom belső borítóján például ez a Bartók-idézet áll:

a faji tisztátalanság határozottan jótékony hatású.

A mindig erős társadalmi-politikai kiállás kapcsán muszájnak éreztük feltenni a kérdést Zsoltnak, hogyan hatott korai munkáikra az akkori környezet, alig pár évvel a rendszerváltást követően.

“Jóval szorosabb volt a kapcsolatom az úgynevezett aktuálpolitikával és ez hatással volt a címadásaimra is. Azt gondoltam, van mély jelentése az olyan szavaknak, mint liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus. Ma úgy látom, hogy ezek igazából csak pártpolitikai hívószavak vagy zsurnalisztikai fordulatok, a mélyben meg minden összekeveredik mindennel, nincsenek tiszta jelentések. Ezért tud egy valójában szuperkonzervatív pápa, Ferenc sokkal balosabb lenni 2020-ban mondjuk Gyurcsány Ferencnél, aki meg sokkal közelebb van az oligarcha-politikához, mint teszem azt a gyári proletariátushoz, akiket annyiszor a szájára vesz. A NER-nél ugyanaz a helyzet a haza, magyarság és nemzeti kultúra hívószavaival, amik kizárólag karrierpártjaik előmenetele szempontjából számítanak, különben csak üres buzzwordök. Nekünk akkor ezek a szavak, fogalmak, szimbólumok, ahogy az emberi jogok, a szabadság és felelősség összefüggéseinek fogalmai is halálosan fontosak voltak. És az az igazság, hogy ma is azok.”

De visszatérve a 95-ös Shalomra: a lemez tényleg egy borzasztóen erős karaktert magára rántó műfajhibrid lett, bár a zenekarvezető kicsit másképp fogalmaz róla.

“Egy nagy analóg élvezkedés volt. Használtunk ugyan egy Atarit Domby Bertalan hangmérnök vezérletével, aki beizzította az AMPEX456-maszter-szalagot, ami most került elő a napokban a felvételi naplóval együtt (lásd a lenti képen, ahol Prieger Szabolcs veszi ki a dobozból negyed évszázad után). Szabi akkor vette régi Korg M1-szintijét is, amit szintén kivettünk a dobozból és egyből használtuk is, azóta is játszik rajta, ott van velünk a koncerteken. Szóval megcsináltuk a számokat félig-meddig helyi improvizációval, aztán felraktuk a sávokat Bertivel, aki a végén még jól rá is gitározott, hiszen leginkább ő zenélt közöttünk a helyiségben profi módon. Körülálltuk az Allen & Heath analóg keverőt, ahányan csak voltunk, mindenkinek jutott egy vagy több poti, és tekertük tiszta erőből a zengetőket és delayeket, néha túlzásba is vittük, Jamaikába vagy minimum Bécsbe képzeltük magunkat, minden hibájával együtt úgy is hagytuk a felvételeket, ahogy azt Lee Perryről és King Tubbyról hallottuk-sejtettük, akiknél szintén első volt az improvizáció és persze az, hogy minél jobban érezzék magukat. Ezt örökre megtanultuk tőlük. Ez a vágy, na meg a megismerésé negyed évszázada tart töretlenül, ugyanezt érzem a 2020-as animás komponálásoknál is.”

Nem akarjuk elcsúfítani a szép zárszót, ezért röviden már csak annyi: érkezőben a Shalom vinyl változata, kérdezzétek fel érte az Animát a megfelelő csatornákon.

Published October 06, 2020. Words by Unger András.