A magyar, akinek DJ Hell, Dave Clarke és Marcel Dettmann lett a rajongója: CT Kidobó felrobbanóban

“Abszolút megérdemli” – amikor a napokban a budapesti underground közvélemény random tagjait szondáztattam meg CT Kidobó új megjelenése kapcsán, a megkérdezettek kivétel nélkül így reagáltak. A kiadvány ugyanis áttörte a nemzetközi figyelem falát, ami nem véletlen, hiszen az európai elektró és electroclash nagykövetének, The Hackernek a kiadójánál jött ki. Megérkezett tehát a lökés, ami képességei alapján már régóta ott lebzselt CT Kidobó, azaz Martin körül, és ha megérkezett, gyorsan kérdeztünk is tőle párat a lendületbe hozó siker kapcsán.

Telekom Electronic Beats: – Most már ott virít a neved a Zone artistjai között, a hivatalos oldalon. Milyen érzés?

CT Kidobó: – A Zone nekem bármilyen túlzás vagy túlragozás nélkül a kedvenc kiadóm úgy tizenhat éves korom óta, mondhatni inkább obszesszió is, mint rajongás. Az első elektronikus zeneszám, amit magamtól találtam, Mr. Oizo Flat Beatje volt 2008-2009 környékén, és ezen az úton elindulva pár éven belül hamar felfedeztem az akkor épp hype kiadókat, úgy mint Ed Banger, BNR vagy Turbo, és persze így találtam rá a párizsi Zone-ra is tíz évvel ezelőtt. Onnantól ez a hangulat nagyon keményen beakadt nálam, tehát az electro, EBM, italó és techno határmezsgyéjének az a válfaja, amit The Hacker, Miss Kittin, Djedjotronic, Gesaffelstein a korai periódusában vagy Maelstrom képvisel.

Ezen belül is a Zone kiadó azt a moodot keresi, amit a legjobban talán úgy lehetne szemléltetni, hogy egy 1970-es Polar műfajú autós üldözéses rablókról szóló, Alain Delont szerepeltető akciófilmet hangullámokba ültetnénk át, a legjobb példa talán erre a The Populists – Bakchich (magyarul: kenőpénz), szóval ezt a társadalmat körbeszövő korrupt, alvilági esztétikát dolgozza fel franciás eleganciájával, néha erotikus túlexponálással a kiadó.

TEB: – A lelkesedés alapján hadd tippeljem meg: tehát olyan érzés, amivel nem is olyan rég még te magad sem számoltál, hogy egyszer majd átéled. 

CT Kidobó: – Körülbelül 2011-től, amióta zeneírással foglalkozom hobbiszinten, mindig ott motoszkált a fejemben, hogy amennyiben összehoznék egy Zone-os kiadványt, talán az lenne a legmagasabb elismerés a saját szemszögemből, illetve hogy ennek a valóságban körülbelül zéró esélye van. De ekkor jött Maxi a Dalmata Daniel kiadótól, és elhitette velem, hogy én egy jó producer vagyok, tudok jó számokat csinálni, ennek a hatására az elmúlt két évben rengeteget tanultam produceri szempontból, és egyszerűen egy idő után elkezdtem olyan zenéket felvenni, amik már kellően jók voltak, hogy megüssék a kiadó mércéjét. Szóval igen, a tipped állja a helyét.

(Itt indítható a négy szám:)

CT Kidobó: – Sokat segített egyébként a fejlődésben Erik is (a másik jelentős hazai underground kiadó, a Farbwechsel egyik kiadófőnöke), aki amellett, hogy szintén nagy kedvelője ennek az alműfajnak, ért is hozzá rendesen Maxival egyetemben, és ők ketten mind zenei, mind technikai szempontból nem féltek megmondani, ha valami olyat csináltam, ami szar, márpedig ilyenből elég sok van. De a legjobb kritikákat talán a Pizza Amore-srácoktól kapom, akiket tényleg nem könnyű lenyűgözni.

TEB: – Fontos a kritika?

CT Kidobó: – Az előbb elmondottak talán nem erről tanúskodnak, de nekem meggyőződésem, hogy

nem mások véleménye az elsődleges kulcs a jó zenék megírásához, hanem az ember ízlésének a fejlesztése, és ez sok minden másra is igaz az életben.

A kellő technikai tudás sokkal hamarabb összejön, de akár csak egy műfajon belüli diverzitás megtapasztalását is sokan elmulasztják, szóval érdemes lemezeket turkálni, mert sokat lehet tanulni belőle. Aztán persze egy idő után olyan is van, hogy kompresszor és EQ-ízlés, hány IPS-en menjen az adott sávhoz az orsós magnó, a szintetizátor szűrője mennyire harapós és az milyen hangokhoz jobb inkább, de ha az ember elkezd foglalkozni ilyen zenével, elég gyorsan azonosíthatóak azok az eszközök, amivel a kívánt hangzást hozni lehet. A legnagyobb probléma inkább az, hogy jó drágák.

TEB: – Szóval hogy néz ez ki, amikor a gépzenész valóra váltja az álmát? Küld egy demót, vagyis mondjuk tízet az évek során, és egyszer csak visszaírnak? Mennyire oroszrulett még akkor is, ha valaki nagyon jó?

CT Kidobó: – Sok kiadó sokféleképpen működik. Van, aki a lokál szcénát akarja erősíteni, van, aki csak a haverjai és a saját zenéit adja ki, de a legtöbbször a kiadófőnök a vízióját keresi az előadók munkájában, és próbálja ezt egy csokorba gyűjteni. Sok helyen nem igazán elég az sem, ha csak jó trekkeket teszel le az asztalra, hanem kell, hogy lássanak benned valamilyen potenciált, ami alapján úgy döntenek, segítenek neked ezzel, van értelme beléd fektetniük. Az én esetemben a Zone-nal szerintem egy kicsit az utóbbi is közrejátszhatott, mert két év alatt négyszer küldtem nekik demót, amikben mindig ott voltak azok a számok is, amiket makacs öszvér módjára már előzőleg elküldtem, és végül az összesre rábólintottak.

TEB: – Jöhet a namedropping! Kik írtak a kiadvány hallatán?

CT Kidobó: – Bár így a világjárvány közepén, bulik híján rendesen visszaesett az érdeklődés a tánczene iránt, mégis nagyon sok klassz visszajelzést kaptam. DJ Hellnek nagyon tetszett az EP és felkért, hogy szerepeljek a nemrég kiadott House Music Box albumának remixalbumán, amire a napokban be is fejeztem az újragondolásomat. Írt még Miss Kittin, Marcel Dettman, Dave Clarke (egy mixében már is szerepel a Vertigo című számom), Djedjotronic, Silent Servant, Jennifer Cardini, Ivan Smagghe, Marco Passariani, Arnaud Rebotini, Maelstrom, Endrik Schroeder, és kaptam pár megkeresést demók ügyében is. Itthon DJ Crimson es Imre Kiss is szerepeltet egy-egy mixében, amiért szintén nem lehetek elég hálás.

TEB: – Szerinted miért nem könnyű itthon még mindig az izgalmasabb analóg tánczenéknek komolyabb bázist építeni? Vagy épül már? Mikor lesz nem csak a techno a pálya?

CT Kidobó: – Arányosan valamennyire azért épülget, itt is van már egy kis törzsközönsége ennek a zenének pont olyan arányban, mint külföldön is a roncsderbis ravetechno vagy az eszesebb elektronikus tánczenéknek. Nyilván az egyediség kevésbé brandelhető dolog, mint a közhelyes baszatáska, szerintem ez az arány nagyon nem is fog változni, mert ahhoz, hogy az ember egyáltalán eljusson ezek megértéséig, már annyi időt bele kell tenni, ami nem feltétlenül fér bele mindenkinek az életébe. De ebben kicsit sem a közönség a hibás, aki csak jól akarja érezni magát, hanem a promóterek és egyéb szereplők, médiumok, akik fenntartják ezt a körforgást, ami kellő mértékben lebutítva tartja a mércét.

TEB: – 2021 tavasz, vagy inkább nyár. Mit vársz? Mire készülsz? Mi lesz? Mivel tartod életben a reményt és minden mást?

CT Kidobó: – Most egy kicsit attól félek, hogy a következő tíz évben így fogunk nyaranta élni, mert mindig lesz valami új mutáció, ami rezisztens, de ha így is alakul, nekem az elektronikus zene mindig terápia marad, ajánlom mindenkinek. Ha egyszercsak varázsütésre elmúlna a járvány, az idei évet várnám talán a legjobban, mert több kiadványom is meg fog jelenni, remixek, kollabok, miegymások.

A fenti EP klubzenésebb folytatása nyáron érkezik, kövessétek be Martint a hírekért!