Intézett pár remixet a budapesti Dalmata Daniel kiadó a 2010-es évek legjobb magyar dalának

Mindig is eredeti színfoltja volt a magyar indie színtérnek a Mayberian Sanskülotts, ami dobozgitáros, cukiamatőr módon (tehát szükségből szarul) felvett lo-fi hálószobapopokkal mutatkozott be a 2010-es évek elején, hogy pár év leforgása alatt korrekt dreampop zenekarrá transzformáljon. Aztán bő tíz évvel később a 444.hu zenemániás szerkesztői – közülök többen zenei újságírókként is dolgoztak korábban – egy nagycikkben dolgozták fel az előző évtized legjobb magyar számait, sorrendezve is azokat, aminek a végén az jött ki, hogy a Mayberian-féle Akarat ennek az időszaknak a csúcsdala.

Ez kapta a legtöbb szavazatot, nem véletlenül: sodró postpunkos melankóliája, puffogó dobjai és Csordás Zita énekesnő mindennapokból kitépkedő éneke egy olyan univerzális korképpé forrtak össze, hogy az ízlésfüggetlenül bárkit nagyon el tudott találni.

Az Akarat most tíz év elteltével kapott tíz különböző újragondolást a talán legjobb honi elektronikus / furatánczenei lemezkiadó, a Dalmata Daniel vezényletében.

A dalba még a Rakéta Fesztivál 2013 Demo válogatásán futott bele Max Sinclair, a kiadó egyik alapítója: “Bár a Mayberiant névről ismertem, soha nem hallottam őket, sem élőben, sem lemezen. Úgyhogy volt nagy felfülelés, amikor a lejátszás eljutott az Akaratig. Azonnal magával ragadott a melódia, a groovy, de a nagyon kopogós lofi hangzás is. Mindig is kedvesek voltak számomra az ilyen melankolikus hangulatok, amik éppen hogy csak felszínen tartanak, és nem merülsz el a sötétségben teljesen. Ehhez hozzájön Balogh Gallusz elbaszott lírai szövege, ami Csordás Zita hangjával teljesedik ki igazán.”

Ezt követte az összehaverkodás, majd jött az ötlet, hogy mi lenne, ha készülne egy remixlemez az Akarathoz. “Maxival pont egy remix kapcsán ismerkedtem meg, akkoriban a Charles B. Barkin nevű szólóprojektemmel gondoltam újra az egykori Camp Koala egyik számát, ami megtetszett neki, és felkért, hogy az akkor még egész frissen indult Dalmata Daniel új kiadványára dolgozzak át egy Infinity Night számot. Ekkor már az Akarat kint volt pár éve és klipet is forgattunk hozzá, de Maxinak már a klip előtti demo verzió megtetszett és felvetette, hogy készülhetne egy ilyen album. Aztán pár évre parkolópályára került ez a projekt, de pont a szám hivatalos megjelenésének tizedik évfordulójára végül összejött, ami a legkirályabb szülinapi ajándék” – meséli Balogh Gallusz, a Mayberian Sanskülotts gitárosa.

Az Akarat Remixes olyan producerek közreműködésével készült, akik valamilyen formában kapcsolódnak a Dalmata Daniel kiadóhoz vagy Maxihoz.

A brit Antoni Maiovvi volt az első, aki összerakta a remixet, akinek egyébként számtalan alteregója és projektje van, rengeteg lemeze is megjelent már, szinte követhetetlen a munkássága. A holland Betonkust a kiadói roasterből került a képbe, az ausztrál Hystericnek pedig ez lesz az első megjelenése a Dalmatánál, de ő már többször is fellépett Magyarországon Maxi által.

Nem volt nehéz ügy felkérni őket, mindenkinek nagyon tetszett az eredeti dal és szívesen dolgoztak vele és annak ellenére, hogy a magyar szöveget nem értették, profi módon szerkesztették és használták fel.

A hazai producerek közül Maxi olyanokat kért fel, akiknek tiszteli és szereti a munkásságát és akik valamilyen módon köthetőek a kiadóhoz is. Így például LAU és Jeremiah Soft többször jelent meg válogatásaikon, de szólóanyaguk is jött ki a kiadónál, a többieknek vagy Dalmata-válogatáslemezeken voltak trackjeik – mint például Normal Tamas és MA’AM, de akad olyan is mint Victor Spector, aki egy régi barát és akinek volt kedve kipróbálni, mit tud kihozni a dalból. És itt van David Harleydson, aki túl is teljesítette a feladatot, mert ő nem egy, hanem mindjárt kettő remixet is csinált egyiket ezen a néven, a másikat pedig York The Thom alteregóval.

Aki pénzmaggal is kultiválná az erőfeszítést, az Bandcampen is megtalálja a valóban sokszínű hanganyagot.

Published May 12, 2023.