Detective Kelly 12 favoritja, amivel egy párhuzamos világban begyújtaná a hétvégét

Szeretjük a tizenkettes számot. A magyar lemezlovasok pedig szeretik a számokat, amik membránokból szólalnak meg hangosan, és emberek táncolnak azokra.

Ennek tükrében eddig Galactic Jacksont, a LavaLavás Tolot, a Pursuit of Acid-os Mankindot, a női technó-divízió elnökasszonyát, Laut, az egyre nagyobbakat menő CT Kidobót, a régiiskolás lemezelőt, Po:tit, az elektró-fókuszú Metronóm sorozat házigazdasszonyát, Aurint, a komfortzónánkon kívülre helyező AIWA-t, a győri technó donját, Sikztaht, a Farbwechseles Yinnát, a török-magyar bulikapcsolatok ápolóját, Vedatot, illetve a mindig színes dj-szetteket elhelyező Soundbanket kértük fel, hogy egy-egy tematika mentén szedjenek elő nekünk pontosan egy tucat kedvenc zenét (miközben tudjuk persze, hogy ezeken kívül van még mindenkinek sokszáz másik favoritja), és támogassák meg azokat veretes indokokkal.

Ezúttal a Der Morgen és a Raveyard rezidense, a 15 éve aktív Detective Kelly szedett össze néhány olyan trekit, amiket az utóbbi időkben már rászabadított a közönségre, most pedig ismét elképzelteti mindenkivel, milyen lenne az, ha nem pusztítana egy vírus, és döngenének a falak egy külvárosi szerelőüzemben. Övé a szó:

Hadone – Technologic Remake

Ezzel a trackkel kezdtem az utolsó fellépésem, és biztosra veszem, hogy az elsőt is ezzel fogom… Az eredmény magáért beszélt. Úgy robbant a tánctér, mint még soha. Egy energiabomba, tökéletes kezdés.

Basswell – Flashscope

Egy vadiúj vinyl label (Synergy) első megjelenése, többek között egy Basswell trackkel. Emberünk magához képest egy viszonylag visszafogottabb tempójú darabbal képviselteti magát, de megijedni azért nem kell:

Shaleen – Consolidation (New Frames Remix)

Lassú, monoton kezdés, hogy aztán szépen feltörjenek a hangok a túlvilág nem éppen szebbik feléből. A kiteljesedés se túl vidám, ráadásul marad a lassú, már-már vontatott tempó. Tipikus gyilkológép az utolsó taktusig bezárólag.

Viper Diva – Horny Consequences

A Hadone és Shlomo által közösen életre hívott “gyermek” első megjelenése tarolt a táncparketten. Akkora volt a siker, illetve a várakozás a következő kiadványuk előtt, hogy félő volt a jól bevált recept újramásolása. Sajnos ez a félelem be is igazolódott. Sebaj, egy energiabomba így is került az új EP-re, én pedig imádom, ahogy recseg az alja, és közben a szétfilterezett szintitől futkos a hideg a hátamon. Fokozni akarom a tempót? Akkor jöhet ez a track:

New Frames – Byronic Hero

Mit is írhatnék erről a trackről?! A Kobosil által igazgatott r-Label Group felfedezettjeinek legújabb megjelenése. Csak csukd be a szemed és képzeld magad egy korlátozásoktól mentes éjszakába, egy füsttel teletömött, lerongyolt raktárépület közepén… Én biztosan ott leszek, ezzel a zenével.

Endlec – Kalposa

A Holland Deep Dimension égisze alatt napvilágot látott track tipikus példája a jó értelemben vett töltelékzenének. Mert miért is kellene kizárólag ismert cuccokból, neadjisten slágerekből állnia egy estének, nemde?

Tom Wax – Mechanical Slavery (Eric Sneo Remix)

Vannak zenék, amik képtelenek kikopni a szettjeimből. Ez a 2003-ban megjelent, Eric Sneo által remixelt track pont ilyen. Erős vágta, a vokóder által torzított szöveg csontig hatol, majd a szétfilterezett kiállást követő drop egy hónapra elegendő endorfint robbant szét a testedben.
Teljesen egyértelmű, hogy ma sem hiányozna a repertoárból.

Front 242 – Headhunter (Kaltblume Ravey Reconstruction)

Nekem, aki a 80-as évek végén, 90-es évek elején kezdett el tudatosan zenét hallgatni, és Depeche Mode klubokban tengette tinédzseréveit, nem maradhatott figyelmen kívül a manapság a technóban reinkarnálódott EBM és annak egyik zászlóvivője, a Front 242. Bár akkoriban a DM iránt érzett fanatikus rajongásom nem igazán engedte, hogy más zenéket, stílusokat elismerjek, hovatovább még szeressek is, ezt a számot valahogy soha nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Ez az új fóliába göngyölt feldolgozás pedig elég nagy csapást mért rám.

Janein – Kobald M (Somewhen Remix)

Hypnotikus őrület, minimális és elfojtott acid témákkal fűszerezve. A remixer szerepében egy baromi jó dj, aki mostanában bizonyítja, hogy producernek sem utolsó. Tök egyedi hangzás, abszolút felismerhető Somewhen style.

Giri – Imasinger

Sistereg, füstölög, baromi lassan telnek a másodpercek, mégis minden pillanatát élvezed. A széttorzított kántálás pedig szép lassan az őrületbe kerget.

Hioll – Dictators Don’t Deserve Life

Tudtad, hogy Kubában is vannak tehetséges techno producerek? Legalábbis egy biztosan (ha nem hiszed, hallgass rá a cuccaira). Könyörtelen vágta, majd a harmadik percnél jönnek a finom synth-padok, és kapsz pár másodpercnyi pihenőt, mielőtt tovább robog a karibi gyorsvonat.

Voiski & Hadone

Technoba fecskendezett trance… Egy olyan dj-nek, aki szereti egy szett végét (legyen az bármennyire is kemény) kicsit fellazítani, elfolyatni, annak ez egy tökéletes zárózene. (Az alábbi hullám első egy percében hallható a folyás – a szerk.)