Дeva új videójában az élet bomlik ki a szemünk előtt

Már csak egy hét, és megtekinthetjük Дevát az ismert hegyvidéki művközpontban, a MOMKultban, ahol a Hari Drama Quintettel és további vendégekkel zárja le a sűrű évét, vagyis inkább két évét – hiszen ennyi ideje aktív, de már ennyi idő alatt is hihetetlen ívet írt le a karrierje, amit folktronikusan pulzáló, népdalkincseket hipnotikus elektronikára tekerő zenei nyelvezete alapozott meg.

Ma viszont mi mutathatjuk be elsőként a videót, ami a Nemes Nagy Ágnes versére épülő Emilyen című dalhoz készült, indítsátok el, utána (közben?) pedig olvassátok el a Дevával készült interjúnkat is:

Telekom Electronic Beats: – Egészen elképesztő pszichedelikus mikrokozmoszokban jártunk a Zságer-Mészáros Szandra és Katona Kati animálta videóban. Mesélsz a keletkezésről?

Deva: – Ez egy Nemes Nagy Ágnes gyerekvers, a Kerti tó feldolgozása. Azért fogott meg, mert akkoriban pont az élet sötétebb oldala villant fel előttem, és megcsapott az érzés, mennyire változó minden, hogy körülöttünk minden egy folytonos változás, és csak apró porszemek vagyunk, amik az egészben szállingóznak körbe-körbe. Ezt a folytonosságot igyekeztem megfogni. Miközben ezen gondolkodtam, láttam magát a Földet is összeállni bolygóként, hiszen ő is rengeteg részből tevődött-kavarodott össze, és lett belőle valami egészen különös – pont olyan, mint mi.

TEB: – Ha már változások: vannak olyan új irányok, amik felé elindulnál, vagy már el is indultál?

D: – Eddig törekedtem arra, hogy csakis a nagyon pozitív energiákat engedjem ki magamból, úgy éreztem, nekem az a feladatom, hogy egyfajta belső megnyugvást idézzek elő a hallgatóban. Ha jött is egy rossz érzés, nem akartam vele zenei szinten foglalkozni, mert féltem, hogy a belerakott energia nem segít, hanem ront a helyzeten. Aztán rájöttem, hogy ez egy rossz felfogás, hiszen ha egy negatívabb érzelmet ragadok meg, az éppenséggel sokat segíthet a feldolgozásában. És most mintha ebbe a dalba belekerült volna már valami, ami nem teljesen tiszta vagy fényes.

TEB: – Érdekes, hogy ennek mintha már megágyaztál volna korábban, a Facebook-profilodon az intróban az olvasható, hogy “It’s complex and hazy.”

D: – Igen, a Дeva-val valahogy mindig az volt, hogy nem én alakítom ezt az egészet, hanem alakul magától. Mintha folynék az árral, és vezetve lennék, mennék valamerre, ami egyelőre nagyon ködös számomra, hogy mi is az. Annyit tudok, illetve érzek, hogy nekem most ezzel van dolgom.

TEB: – És hát akararatlanul kicsit a hangja is lettél a generációdnak. Ha kizoomolsz a nagy képből, és a saját pályádról, akkor hogy látod a kortárs magyar könnyűzene alakulását? Korábban a válogatásunk kapcsán te is nyertél egy imPrós képzést, gondolom, szövődtek kapcsolatok a többiekkel, lett némi rálátásod a fejlődő elektronikus szcénára.

D: – Leginkább azt látom, ha nem is zenei, de lelki oldalról, hogy miután az elektronikus zene írása egy rendkívül magányos folyamat, az emberek egyre csak izolálódnak egymástól. Ezt magamon is érzem, és nem tudom, jó irányba vezet-e. Többet kéne törődnünk, segíteni egymáson, mert nő a közösségünkben a szorongás, ami nem jó.

TEB: – Mit gondolsz, te hogy tudsz segíteni?

D: – Úgy, hogy előzenekarnak meghívok egy-egy még keveset hallott bandát. Pillanatnyilag szerintem így tudok segíteni a legtöbbet, már csak azért is, mert a social médiás üzenetekkel például hadilábon állok. Volt már, hogy ott kerestek meg producerelős kérdéssel, amikor észrevettem, akkor egy hangüzenetben válaszoltam is, de rá kellett jönnöm, hogy online ez nálam nehezen működik. Próbálok minél kevesebb időt eltölteni a telefonomon.

TEB: – December 15-én lesz évzáró koncerted, de ezen túlmenően mik vannak tervben nálad?

D: – Mindenképpen elkezdenék egy akusztikus zenekart színpadra állítani, ami ősrégóta az álmom, és úgy érzem, most jött el az ideje ennek – ezzel párhuzamosan viszont szeretnék majd gyakran egyedül is koncertezni, amikor csak én vagyok ott, pont úgy, mint amikor kezdtem. Illetve stílusügyileg is szeretnék elmozogni erre-arra, mert a folkosabb, lüktetős house már egyszerűen nem fog meg, nem is hallgatok már ilyen dalokat. Vonz nagyon az ambient, de az is, hogy akár teljesen kiszedjem a képletből az elektronikát, és valami sokkal elemibbet, élőbbet, törzsibbet hozzak létre. Üvöltözést. De majd jön, ahogy jön. Most lesz három hónapom, amikor nem vállalok koncerteket, és csak le akarok ülni, a szívemre hallgatni, és úgy elkezdeni muzsikálni, mintha eddig nem csináltam volna semmit.

(Kérdések: Unger András)

Published December 09, 2022.