Playlistek a budapesti kreatívipar szereplőitől: itt a Drops

December utoló napjaira mindig felfoszlik kicsit az idő szövete, és olyan úri tevékenységekre is tudunk sort keríteni, amikre az egész éven keresztülhúzódó egyetemes rush hourban nem feltétlen sikerült – például elmélyült zenehallgatásra.

Nemrég bemutattunk száz elektronikus zenét 2024-ből, amik plasztikusan megvillantják, honnan jövünk és merre tartunk; szintén kitettünk a kirakatba kereken száz magyar trekket, amik arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a hazai pálya egyelőre még nagyon jó irányba lejt; és ajánlottunk merengős ambient / elektronika szelekciót is a karácsonyfa alá.

Most pedig nem egy playlistet ajánlunk, hanem egy komplett halmazt: olyan emberektől, akik a magyar kreatív szakmában érvényesítik a skilljeiket, történjen az képernyők vagy kamerák mögött, tervezőasztalok vagy keverőpultok felett.

Ez a Drops, amit az ország egyik legnagyobb reklámfilmgyártó cége, a 235 tulajdonosai indítottak el, hogy az érdeklődők betekintést kapjanak, mégis milyen zenékkel kapcsolnak ki a magyar filmes-zenész-kreatív szcéna legjobbjai. Ez már önmagában jól hangzik, de ha kicsit kizoomolva azt az elméletet szeretnénk igazolva látni, hogy egy kreatív ember nem csak egyetlen területen képes kreatív lenni (hanem például a kedvenc zenéinek összeválogatásában is), akkor meg egy különösen izgalmas játszótér bomlik ki a dobhártyáink előtt.

Például megtudhatjuk, hogy a legutóbbi Inotán is kiállító grafikus-képzőművész Dukai István impulzív, földöntúli fekete mintázatai mögött érző szív dobog:

Hogy a (nem csak) fashion fotóiról ismert Viszlay Márk egy párhuzamos univerzumban a tökéletes házibuli dj lett volna a Balatoni Nyártól a hentelő drum & bassig terjedő palettával:

Hogy a szövegíró Slow Village-tag GLSCH a jazz és soul hibridek legkomolyabb lobbistája:

Hogy az Irie Maffiás Sena egy másik életben az ott létező budapesti kalózrádiózás soulful / West Indies / breakbeat ágazatának zenei főszerkesztője:

Vagy hogy a posztmodern vacsorakoncepcióiról, újabban pedig a Bar Bizarre és a Cabrio oldaláról ismert Tenner Beni zenei érzékenységének húrjait a fuzzy gitárok éppúgy pengetik, mint a romantikus szintetizátorfutamok: