Ez történik, ha a Red Hot Chili Peppers gitárosa ráfügg a 90-es évek rave hangulataira

John Frusciante nevének hallatára a funkkal feltöltött amerikai rockzene, pontosabban az RHCP fanjainak csillog fel a szeme első körben, hiszen a gitárposzton a zenekar 37 éves története során a legtöbbet ő állt. Igaz, kétszer kilépett, legelőször még nagyon fiatalon, a túl hirtelen rájuk boruló népszerűség terhe miatt, visszatérését követően aztán a zenei érdeklődések széttartása okán, tavaly aztán megint nyomott egy comebacket, addigra viszont már tizenegy szólólemeze is megjelent. Ezek főleg kísérletező kedvű, avantgárd art-rock hibridek voltak, amelyek sorozatát még a később életveszélyessé vált heroinfüggése idején kezdte el (ezzel a démonnal a kilencvenes évek végére leszámolt), hogy aztán a 2012-es PBX Funicular Intaglio Zone lemezzel új irányba vágja a fejszéjét.

Innentől kezdve Frusciante hozzálátott régi álmának valóra váltásához, ami az elektronikus zene volt. Ahogy megírta akkoriban a blogján,

ráuntam a hagyományos dalok írására, új módszerek kezdtek izgatni.

Ez mostanra addig jutott, hogy érkezőben van a nemrég meghalt – és a stúdióban mindig körülötte ólálkodó – macskájáról elnevezett nagylemeze, a  Maya (megjelenés: október 23.), ami már teljes mértékben elektronikus és instrumentális lesz. És ha belehallgatunk az első számaiba, akkor azok a UK hardcore, a jungle és az IDM közös halmazában fogantak, ez a romantikus tétel meg egyenesen a korai Warp kiadványok legszebben csillogó ékköveinek fényében ragyog:

A videót akár David Lynch is rendezhette volna, ehelyett Amalia Irons rendezte, a szám meg akár 1992-ben is kijöhetett volna a Warp Recordsnál, de most jött ki, úgyhogy akár örülhetünk is neki, mert szépen ráküld minket a romantikus karácsonyi hangulatok ösvényére.

Published October 18, 2020.