Radikális Románc: kijött az új Fever Ray album, és vele együtt egy csokor videó is

A svéd experimentális-elektronikus pop akt, a Fever Ray, vagyis Karin Dreijer projektje öt éve nem jelentkezett nagylemezzel, a Radical Romantics viszont most itt van, és a szerelmet szedi ízekre.

Persze nem azt az idealizált fajtát, ami pillangókat keringet az ember gyomrában, miközben a meghitt vacsora gyertyalángjai mennyei fényrezgésekbe burkolják az akolmeleg nappalit, amiben a két fél mást sem tesz, csak mosolyogva csicsereg egymással. Nem, ez a lemez a szerelem perifériára szorult, az elképzeltnél összetettebb változatait is feltárja, magát a jelenséget pedig nem végcélként, hanem folyamatként láttatja, bepillantást engedve abba a sokféle megközelítésbe – merészség és sebezhetőség, kísérletezés és tétovázás, agresszió és finomság -, amit ez a folyamat megkövetel.

Dreijer az album nagy részét úgy jellemezte, hogy az

“annak radikális elfogadásáról szól, amire szükséged van ahhoz, hogy biztonságban és szeretve érezd magad. Ez pedig csendet hoz, de egyben szomorúságot is”

– mondja. Azt jelenti, hogy felismered, mi nem működik számodra, és képes vagy nemet mondani. Az album ezen a helyen ér véget: egy hétperces kompozícióval, ami eredetileg több mint egy évtizede egy Ingmar Bergman-darabhoz íródott, és amely időnként egyszerre felkavaró és meditatív.

Friss videók is kúsztak fel a már meglévők mellé a Fever Ray YouTube-csatornájára, ezeket is ajánljuk, mert nagyon izgalmasan árnyalják az egyébként is különálló karakterű dalokat: