“Olyat sütök, hogy a maffia is kifizet”

Magyar karanténba magyar zenét-sorozatunkban a járvány alatt fogant remek hazai lemezeket szemléztük, de ezt a szokásunkat továbbra sem hagynánk el, mert a világ halad, az albumok megszületnek, a home stúdiókon pedig nincsen fék. Itt az ajánlatunk!

Kevés megosztóbb friss műfaj létezik a SoundCloud (t)rap vonalnál: míg a nagyöreg boombapper hiphop arcok – és úgy általában a nagyöregek, bocsánat, no ageism involved! – többsége felsziszeg az autotune effekttel dallamosra tekert, gyakran érthetetlen szövegek hallatán, addig a Z-generáció gyermekei a világ legtermészetesebb dolgaként öltelték keblükre a tengerentúli tradíciót, és ontják magukból a mindenféle színű trapeket, mindezt ráadásul a zeneipar könnyed megkerülésével, kiadókkal csencselés helyett rögtön feltöltve a zenéket a felületekre, mert hát erre való az internet. A műfaj egyik itthoni underground sztárja a civilben pékként dolgozó, ezt a tényt pedig a szövegeiben is sütögető Figura, aki nemrég kitolt magából egy teljes albumot, ami elejétől a végéig ajándék tud lenni nem csak Travis Scott rajongóinak, de minden nyitott fülnek: méretes terekben lengedező, levegős alapok, szuperchill moodok, az életet nem túlgondoló sorok (a cím is ezek közül való), nagyon mai, nagyon fain, és bármilyen beállt balatoni kocsisort elviselhetővé tesz:

Még tavasszal írtuk meg a hazai szcéna tekintetében forradalmi hírt, hogy Lázár Gábor soron következő albumát a határfeszegető elektronikus zene kulcsfontosságú iránytűjeként számon tartott kiadó, a Planet Mu karolta fel. Az album most végre kijött, és folytatja a 2018-as Unfold által megkezdett utat, de Gábor vakítóan hófehér, szinte továbbfokozhatatlan, poszthumán vegytisztaságú trekkjei most – szándékosan vagy sem, de – a korábbiaknál is többet merítenek a basszuszenei örökségből, mintha csak az évekkel ezelőtt látványosan elhalt dubstep és a kísérleti zene közös, megigazult reinkarnációját hallanánk. Fehér Gandalf becsekkol a sötét klubba és darabokra szedi a membránokat. Kötelező hallgatmány:

“A hajnali fénysugarak elvakították az embereket. Az emlékek összefonódtak a zajok sokaságával, amit tálcán kínált a külvilág. Ahogyan szeretném megtörni a mindennapi mókuskereket, ugyanúgy vágyom a statikus rendszerek kiszámítható békéjét is” – gondolkodik Lőrinczi Áron, azaz Obwigszyh, a honi experi-techno közeg alakja friss megjelenése alatt a Bandcampen. Amit egyébként Esztergomba visszahúzódva, az izoláció hónapjaiban írt, saját bevallása rettenetesen kevés zenei és szociális inger mellett, fizikálisan jóformán nem is találkozott senkivel. Nem is lehet eltagadni az anyag átütő személyességét, ami bár a zenei struktúrák – odaképzelt földönkívüliek motyogása által kísért ambienttől kezdve a lassú ipari menetelésig – egészen széles spektrumán mozog, az elidegenedés frusztrációját mindvégig magán hordozza.

Published July 19, 2020. Words by Unger András.