Lacchesi és Mac Declos a budapesti bulijuk előtt: jó lenne, ha eltűnne a technóból ez az őrült versengés

2021-es Flashbackes kezdetei után, egy hosszabb koronaügyi kihagyást követően a techno és trance közös futurisztikus halmazait kutató HARDBOILED klubestek újra pulzálnak, ebben a szezonban DINA és Schacke után most Párizs két meghatározó figuráját látva vendégül egyetlen este alatt. Ritka alkalom, fel is tettük kérdéseinket.

Telekom Electronic Beats: – Mindketten játszottatok tavaly Magyarországon. Milyen élményekkel mentetek haza?

Lacchesi: – Tavaly áprilisban játszottam az Aetherben, és nagyon szórakoztató este volt. Néhány barátom is eljött aznap este, és a Flashback és az Arzenal bulik után elmondhatom, hogy a magyar közönség tökéletesen tudja, hogyan kell jól éreznie magát. Izgatottan várom, hogy újra bejárjuk a várost, ezúttal a legjobb társaságban, csajommal, Mac Declosszal.

Mac Declos: – Tavaly volt szerencsém játszani az INOTA Fesztiválon, felejthetetlen élmény volt! Észbontó látványvilág, az egész atmoszféra teljesen szürreális… Nagyon bírtam a táncparkett felől érkező energiákat, a közönség elképesztő volt, különösen abban az augusztusi meleg időben. Alig várom, hogy pénteken újra átlépjem a határt, csak ezúttal egy klubba érkezve (a Turbinába – a szerk).

TEB: – Viszont ez az első alkalom, hogy együtt játszotok Budapesten. A kapcsolatotok nem újdonság, sok szál köt össze titeket, a közös produkcióktól kezdve az egész estés B2B dj szettekig. Mikor és hogyan találkoztatok?

Lacchesi: – 2018-ban találkoztunk Párizsban, nem sokkal azután, hogy Mac letelepedett itt, azt hiszem. Közös korábbi ügynökünkön, vagyis a zenén keresztül találkoztunk, majd együtt is melóztunk, mivel Mac nem sokkal ezután kiadott egy számot a Maison Close-on (Lacchesi irtózatosan jó kiadója – a szerk). De nagyon gyorsan közeli barátok lettünk, azt mondanám, hogy a közös szenvedélyünk csak apropója volt a találkozásnak, mert végül mélyebb szinten kapcsolódtunk össze.

Mac Declos: – Lorenzo mindent elmondott. Emiatt ma már testvérekként tekintünk egymásra. Nagyon sok közös pillanatot éltünk át, mind a magánéletünkben, mind a karrierünkben, együtt mentünk át a csúcsokon és a mélypontokon. Ezek még közelebb hoztak minket egymáshoz.

TEB: – A következő kérdést UFO95-nek és Hadone-nak is feltettük, amikor legutóbb itt játszottak, szóval meg kell megkérdeznünk tőletek is: úgy tűnik, van egy nagyon jellegzetes francia techno hangzás, ami okos, légies, tele van csavarokkal és futurisztikus elemekkel. Hogyan alakulhatott ez így, hogyan alakulhatott ki?

Lorenzo: – Franciaország mindig is a nagyszerű elektronikus zenei producerek nemzete volt, már az 50-es évektől kezdve a music concrète-tel. Talán az általad említett “okos és futurisztikus” megközelítés valahogy a DNS-ünk része. Amikor a klubzene megérkezett Európába, a franciák azonnal részt vettek benne, az egyetlen probléma az, hogy mindig is nehéz volt fenntartani egy erős klubkultúrát nálunk, ami arra késztetett sokakat, hogy más országokba meneküljenek, ott legyenek sikeresek a művészetükben. Azt hiszem, ez lassan változóban van, de sajnos Franciaország nagyon elkésett ebből a szempontból európai szomszédaihoz képest. Ez az egyik fő oka annak is, hogy elindítottam a Maison Close-t: platformot adni a helyi feltörekvőknek, hogy kifejezhessék magukat.

Mac Declos: – Én is úgy gondolom, hogy a francia szcéna szilárd alapokra épült, kezdve a 90-es és 2000-es évektől, amikor felemelkedett a french touch. Véleményem szerint a Concrete (háromszintes klub egy állóhajón a Szajnán – a szerk.) is kulcsszerepet játszott, 2011 és 2019 között felhelyezte Franciaországot a klubvilág térképére. Friss energiahullámot hozott Párizsba, és segített egy új korszakot megnyitni. Ezt követően a warehouse-mozgalom vette át a hatalmat, ami ugyancsak fontos fázist jelentett a francia elektronikus zene fejlődésében.

TEB: – Ha csak egyetlen dolgot változtathatnátok meg a mai techno szcénában, mi lenne az?

Mac Declos: – Szeretném, ha a partyszcéna még biztonságosabb lenne, és néha egy kicsit figyelmesebb. És ezt is, ha ez az őrült verseny teljesen eltűnne, mert a zene nem verseny – ez művészet, látásmód és életforma.

Lacchesi: – A klubok irányába folyamatosan fennálló és és egyre növekvő fenyegetettséget.

TEB: – És mi az, amit sosem változtatnátok meg?

Lacchesi: – A táncosokat.

Mac Declos: – A füstgépet!

TEB: – Producerekként milyen irányokba kacsintgattok mostanában?

Mac Declos: – Pillanatnyilag a második albumomon dolgozom. Nem szabok határokat, mert nem csak techno producernek tartom magam, hanem zenésznek a legtágabb értelemben. Nem vagyok hajlandó korlátozni magam a mások ítéletétől való félelem miatt. Az vagyok, aki vagyok, és a zene, amit létrehozok és játszom, engem tükröz. Azért zenélek, hogy valami értelmeset hagyjak magam után. Legyen az postclub cucc, pop, techno vagy éppen house.

Lacchesi: – Folyamatosan ahhoz igazítom a stílusomat, amerre épp a kiadóm művészeti iránya tart, de hajlamos vagyok arra is, hogy csak a hangulatom után menjek. Az elmúlt hónapokban például leástam az elektró és az ambient terepeire is.

TEB: – A Hardboiled bulin B2B-zni is fogtok, vagy ez majd helyben derül ki?

Lacchesi: – Ezt csak egy módon tudhatjátok meg, és ahhoz el kell jönni táncolni!

Mac Declos: – Lorenzo megint mindent elmondott.

A párizsi párost itt, a Turbinában lehet elcsípni péntek este.