Helyzetjelentés: Minimyst
A Minimystről sokféle megfejtést olvasni: downtempo, post-new wave, post-szintipop. Te mit mondanál, már ha szükség van egyáltalán a címkézgetésre?
Zenéről nehéz beszélni, és ugyanilyen nehéz jelzőket találni rá. Pár évtizeddel korábban talán még könnyebb volt. Most olyan abszurditásokig lehet elmenni, mint amikor egy filmre azt mondják, „közönségfilm”. Ez percepció kérdése. A mi zenénkben is mindenki mást hall, mindenkiből különböző érzéseket vált ki. És ezt még az is bonyolítja, hogy sok mindent kipróbáltunk, lírai dolgokat, dinamikusabb dalokat, remixek is készültek… és még nincs vége. Ez a produkció még keresi a helyét. De a jelzőknél sokkal fontosabb, hogy megtörténjen a varázslat, ami közönséget, rajongást és koncerteket hoz.
Több énekesnővel is dolgoztatok az elmúlt pár évben (pl. Manoya, Jónás Vera, Musica Moralia), most viszont rátaláltatok Telma Lincolnra, aki teljes jogú taggá vált, a névmódosításból legalábbis (a Minimyst egy ideje Telma Lincoln & Minimyst néven lép fel – szerk.) ez jön le. Ki ő és mit kell róla tudni?
Telma nagyon éretten gondolkodó fiatal hölgy, jó elképzelésekkel, ráadásul egy 5 éves kisfiú anyukája is. Egy Riddim Colony videóban láttuk vokalistaként szerepelni. Nem tudtuk, hogy milyen szólista lehet. Olyasmit hozott a zenénkbe, amitől igazán megjött az a „nemzetközi” íze a daloknak, amire mindig is vágytunk. Angolul énekelni még nem elég, de ahogy ő interpretál, az megadja a lehetőségét annak, hogy földrajzilag is távolabbra képzeljem a dolgot. De ez az én véleményem, és úgyis a közönség dönt. Ami ezentúl történt, hogy kicsit a dallamok, a ritmikák is megváltoztak, elkezdtük Telmára formálni az új zenéket. Nagyon kötött énekdallamokat írok, ragaszkodom a statikussághoz, ezért inspiráló, ha valaki úgy nyúl hozzá egy dalhoz, hogy kiderül, nem feltétlenül az én elképzeléseim jelentik az egyetlen megoldást. Pár hónapja már eltökélt szándékom volt, hogy visszalépjek a színpadon, frontemberből csak egy legyen, de ne én. Még szakállat is növesztettem az új szerephez.
A Minimyst kapcsán gyakran emlegetik a női energiákat, nyilván a vendégénekesnők nagy száma miatt, miközben eddig egy férfi, konkrétan te voltál a vezető énekes. Mennyire gondolod a Minimystet „női zenének”?
Elég sok mindent kipróbáltunk az elmúlt 3 évben, a „női energiákra” a legtöbb esetben is “csak” dramaturgiai okokból volt szükség. Szeretem a párbeszédes megoldásokat a dalszövegekben, de ez nem szükségszerű. A vendég énekesnőknél, akik csak egy adott dal miatt lépnek a színpadra, nincs jelentősége. Egy állandó tag esetében viszont, pont a duett felállások miatt, nehéz értelmezni, hogy a hölgy a színpadon most vokalista, vagy néha előre törő szólista, és ez bizonytalanságot keltett. Most azt gondolom, hogy ennek a végére is pontot tettünk.
A nyári koncerteken mutatkozott be a Telmával kiegészült új felállás. Hogyan fogadta őt és a vele készült új dalokat a közönség, és ősszel folytatódik-e a koncertezés?
Bár a visszajelzések jók, de mivel elég sokat variáltunk az elmúlt időben, például a stílust tekintve, nem biztos, hogy érti a közönség, hogy mit akarunk ebből kihozni. A nemrég debütált Promises című dal tényleg csak egy „ígéret”, amiből nem szűrhető le teljes mértékben, hogy milyen lesz a folytatás. Ősszel olyan pályázatokat célzunk meg, amikkel forrást tudunk találni egy komplett lemez elkészítésére. Ez azt is jelenti, hogy ha minden jól alakul, akkor kicsit visszaállunk alkotói üzemmódba. Amikor ez a lemez elkészül, akkor fogjuk igazából látni, hogy mi az a közös irány, ami mentén haladni tud a produkció, és ez a szereposztást, például a hangszerelést is, nagyban befolyásolja majd. Ez majd a jövő év tavaszán dől el.
Mit hallgatsz mostanában, amikor nem a saját dalokkal bíbelődsz?
Bármilyen furcsán hangzik, nekem a zenehallgatás, illetve az új zenék kutatása mostanában arról szól, hogy kizökkentsem magam abból az állapotból, hogy keresem a helyét a zenekaromnak és a zenémnek a magyar könnyűzene piacán. Állandó a diskurzus: mit kéne, hogyan kéne, mi legyen a következő lépés. Nyáron voltam külföldi fesztiválokon, koncerteken, kikapcsolódtam. Ez azt jelenti, hogy most nem annyira az inspirációszerzés mozgatott, és ez jól esett. Akik előtérbe kerültek: Fink, SOHN, Son Lux, Superpoze, Tender, The xx, Benjamin Clementine, többek között. Bár ritkán szoktam, most sok magyar nyelvű zenét is meghallgattam. Ennek az oka, hogy készülök jövőre egy elektronikus alapú és magyar szövegű szóló EP-vel, és kicsit tájoltam magam. Ez egyelőre egy kísérlet, de remélem, lesz benne valami rendhagyó és különleges, amiért érdemes lesz meghallgatni.
Published September 07, 2017.