Iamyank mindenféle előzetes hype nélkül rádobott a világra egy felemelő klublemezt

Mielőtt tovább olvasnál: tudtad, hogy idén is lesz INOTA? Schacke, Boston 168, Gabber Eleganza, DJ Hyperdrive, Schwefelgelb és sokan mások hajtják meg a hőerőmű Turbinacsarnokát július közepén. Bővebben itt.

Ha azt mondjuk, hogy Iamyank, akkor sokak lelki szemei előtt még a derékig érő dreadlockos arc lebeghet, aki mindenféle fősodorról letérve, önfejű ösvényeken baktatva rétegezget egymásra hangsíkokat kísérletező jelleggel, otthoni morfondírhoz.

Ha viszont ténylegesen meg is nézzük, kicsoda ma Iamyank, akkor azt látjuk, hogy hajtömeg már nincs, van viszont mindenféle új irányokba való belenézés. Például ki gondolta volna alig pár éve, hogy az ember egyszer majd élőhalottra fazonírozva térdelteti meg atomsúlyos zenékkel Budapest Parkot?!

És akkor most itt van ez a friss lemez, amit out of the blue lökött ki magából, és tele van fullosan napfényittas, derékből bólogatós elektronikus opuszkákkal:

Yank főleg dark, downtempo, elszállós, filmzenés és post-metal cuccai közül igencsak kitűnik a mostani megjelenés, amiről ő maga úgy nyilatkozott:

“Időről időre a nagy projektek között kikapcsolódásképp ráfordultam a klubzenékre, mindig épp úgy, ami a legjobban érdekelt, aztán elraktam őket, hogy majd valamikor valamire jó lesz.”

A kiadvány szinte dalonként vált műfajt, van itt óvatos UK garage, melodikus breakbeat, Bicep-jellegű óda, de eljutunk a raktárépületes acid-ig, mígnem egy mély, sodró technóval zárul a meglepő történet.

“Vannak időszakok, amikor a sok aprólékos és felelősségteljes tervezésben elfáradok, és impulzív döntésekkel bizonyítom magamnak, hogy még mindig szabad vagyok és ha épp úgy tartja kedvem, leszarhatom a promótervet meg a hatékonyságot és csakúgy feldobhatom Bandcampre, had menjen. Pont mint most. Akárhányszor olvasok a Spotify-ról és a tulajdonosról, mindig egyel jobban gyűlölöm az egész streaming koncepciót, habár a világot nem váltom meg vele, de most örömmel töltöttem fel csak Bandcamp-re, az utolsó olyan helyre, ahol érzek némi igazságot az artistok irányába.”

Fair enough – a Bandcampről egyébként mi is írtunk, mert megérdemlik.