Ideje újragondolnunk a turné miatt repkedő DJ jelenségét

Április 22. van, a Föld napja, amikor az ember a saját figyelmét igyekszik felhívni a természeti környezet megóvásának jelentőségére – még ha ezt egyébként folyamatosan érdemes volna is megtennie, nem csak ebben a szűkös huszonnégy órában. A nemzetközi elektronikus zenei közösség, még ha jellemzően is tele van fontos ügyekre érzékeny emberekkel, eddig többnyire nem nagyon foglalkozott mélységében a bulizás és a fenntarthatóság témájával, pedig ha jobban belegondolunk, ezen nagyon is érdemes elidőzni.

Ebben segít a Clean Scene nevű zöld kezdeményezés, ami a szcénánk lehetséges, bolygóbarát jövőképeivel foglalkozik, és most egy komplett jelentésben rágták át, hogyan tudunk mi, technósok, klubberek, dj-k és sokan mások faragni az ökolábnyomunkon. Komoly számadattal kezdik a riportot:

2019-ben a világ top ezer lemezlovasa összesen 51 ezer járatot foglalt az aktuális turnéja miatt, ami 3,2 millió tonna elégetett üzemanyagot jelent.

Ez 35 millió kilogrammnyi szén-dioxidot juttatott a levegőbe, ami nyolcezer, háromnapos fesztivál kibocsátásával egyenértékű. Egy turnézó dj így tizenhétszer akkora ütést mért a környezetre, mint amennyi az egy személyre jutó, elfogadhatónak nevezett érték.

Ahogy a beadott vakcinák száma sokasodik, úgy kerülünk egyre közelebb ahhoz, hogy megint hangos zenére táncoljunk. Ám mielőtt a repülőgépek ismét kigördülnének a kifutópályákra, fel kell ismernünk, hogy a leállt zeneiparnak soha vissza nem térő esély hullott a kezébe a világjárvány-helyzettel: ha valamikor, akkor most kell számot vetni, és az újrakezdéssel együtt elgondolkodni a lehetséges változásokon.

A jelentés szerint gyakori repülőknek azok számítanak, akik évente 56 ezer kilométert nyomnak le a felhők felett. Ezek a szuperkibocsátók a világ lakosságának csak 1 százalékát teszik ki, de 2018-ban mégis a repüléshez kapcsolódó szén-dioxid kibocsátás feléért (!) voltak felelősek. Hozzájuk képest pedig az átlagos sztár-dj dupla annyit repül.

2015-ben az ENSZ klímakonferenciáján megállapodás született arról, hogy az elszabaduló éghajlatváltozás megakadályozása érdekében az átlaghőmérsékletnek legfeljebb 1,5 °C-os emelkedése fgadható el. Ennek az eléréséhez 2030-ig 45 százalékkal kellene csökkenteni a CO2-szintet. Ez példátlan fegyelmet követelne meg a társadalom minden szintjén, az energiafelhasználástól a közlekedésen át a mezőgazdaságig. Azt is kimondták, hogy a széndioxid-kibocsátást évente és fejenként maximum 2 tonnára kellene leszorítanunk ehhez. A Clean Scene számításai szerint egy elektronikus zenei előadó átlagosan 35 tonnát termel évente, vagyis az ajánlott érték tizenhétszeresét.

Mit tehetünk?

A tanulmány készítői több pontot is felsorolnak az előbbi kérdésre adható válaszként. Például szerintük az már egy jó kezdet, ha egy adott szervezet nyilvánosan elkötelezi magát amellett, hogy a jövőben igyekszik kevésbé környezetkárosító gyakorlatokat folytatni, és ezen a lehetőségeihez mérten keményen dolgozik is. A buliszervezők ezen túlmenően törekedhetnek a kisebbségek tagjai közül hívni fellépőket, mert ők azok, akik a természeti katasztrófákat is jobban megsínylik, és minden krízissel jobban leszakadhatnak és marginalizálódhatnak. Illetve érdemes lehet bevezetni egy időablakot, amin belül ugyanaz a külföldi nem léphetne fel ugyanabban a városban kétszer. Az ügynökök pedig egyrészt mondhatnának nemet egyetlen fellépéses meghívásokra a világ túlsó felére, másrészt több gondot fordíthatnának az utazástervezésre – ebben a cikkben egy berlini booking agent számszerűsítette is, hogyan nyomta le a foglalt járatok számát 50 százalékkal.

És ami az egyik legfontosabb és talán legkönnyebben megléphető célkitűzés itt Magyarországon: ünnepeljük a helyi értéket, foglalkoztassuk többet a lokál artistokat! Ez szerencsére persze eddig is derekasan megtörtént, de a pandémia után talán még tudatosabban lehetne támogatni az adott város művészeit.

A teljes eredeti jelentés itt olvasható el.