Kelly Lee Owens friss albumán a Biceppel is kollabolt, ez meg a hónap legszebb klipje

Kelly Lee Owens – aki nem csak éteri hangját ereszti meg a zenéiben, de a zenéket maga is rakja össze – mindig arról volt ismert, hogy úgy mördzsöli az elektronikus zene meleg, lebegős, lekerekített oldalát a skadinávos, hűvösebb sounddal, mint senki más, az eredmény pedig egy jobb helyen akár a kereskedelmi rádiókban is sűrűn megszólalhatna. Nem csoda, hogy olyanok keresték kegyeit egy-egy közös munkára, mint Björk, Jenny Hval vagy Jon Hopkins.

Október 18-án megjelent új albuma, a Dreamstate, ami mintha kapásból sokkal kitárulkozóbb lenne, mint minden azt megelőző dal, amolyan megérkezés-feelinget hoz:

na tessék, ez vagyok igazán én.

Ezt aláhúzni hivatott az első klip is, amiben magányos útkeresésben vergődő férfiakat látunk depresszív lakásaikban, hogy aztán megtörténjen az, amire szükségük van. “A Love You Got abból a kíváncsiságból született, hogy felfedezzem a saját belső eufóriámat, hogy kiegyensúlyozzam magamban sötétséget és a fényt” – mondta a zenéről Owens.

Ez az igény egyébként a teljes – sorban a negyedik – albumán is elég jól körbekontúrozható, tényleg egy mindenki által befogadható, sőt, befogadásra érdemes hanganyagot kapunk, szívbemarkoló peakekkel, hipnotikus pozitivitással. Egy olyan ember hangja, aki elengedi magát, miközben mindenkit arra bátorít, hogy ugyanezt tegye – árulkodik a sajtóanyag.

Mindezzel együtt Owens eddigi legpoposabb nagylemezét hozta el nekünk, és mégis úgy, hogy – az előbbi dalt leszámítva, ami egy klasszik brit klubos poptrekk, abból is a jobbfajta – elkerüli a hagyományos dalszerkezeteket, inkább sodródni hagy nagyívű, repetitív folyamaiban, amikben a hangja gyakran csak foszlányokként tűnik fel. Lüktető soundtrack örömhormon-termelésekhez, amiket műfaji preferenciáktól függetlenül mindenki szorosan magához tud ölelni.

A lemezen producerként közreműködött amúgy a Bicep-es Andrew Ferguson és Matthew McBriar, valamint Tom Rowlands a Chemical Brothersből. És itt indítható az egész: