Az Inotára négy fellépőt is küldő világhírű grúziai klub, a KHIDI alapítóját, Tamar Axandert kérdeztük a Nagy Titokról

Az INOTA Focus: TURBINACSARNOK esemény pénteki napján Schwefelgelb, Ancient Methods, Neux és Frequency Shifter is erősíti a lineupot – mindannyian a Tbilisit átszelő Kura folyó egyik betonhídfőjébe épített brutális KHIDI rezidensei. A technoklub társalapítóját és szervezőjét, Tamar Axander kérdeztük.

Unger András, Electronic Beats: – Amikor először jártam Grúziában, természetesen a KHIDI-t és a Bassiani-t is meg kellett látogatnunk. Mindkét klub fullon volt, sőt, még a Mitkvarze is, ahol melegítettünk az éjszakára. Egy alig több mint egymilliós fővárosról beszélünk, így számomra egyértelmű, hogy vagy az itteni fiatalok soha nem látott arányban klubber arcok, vagy sokan jönnek nyugatról, hogy az intézményeitekben bulizzanak – vagy mindkettő. Hogyan vált Tbiliszi gyakorlatilag Kelet-Európa technofővárosává az elmúlt években? Milyen tényezőknek kellett együtt állniuk ahhoz, hogy ez megtörténjen?

Tamar Axander, KHIDI: – Amikor a techno iránti érdeklődés igazán fellendült, 2015-2016 körül, sok helyi fiatalt frusztrált a tény, hogy egy olyan országban nőtt fel, ahol a konzervatív értékek dominálnak, egy vallásos, patriarchális társadalomban, Európa peremén. Nagyon fogékonyak voltak a klubkultúrára és az általa képviselt értékekre, mint például a szabadság és az egyenlőség. A techno tehát egy olyan társadalmi mozgalom hangja lett, amely változást akart elérni, és közelebb akarta hozni Grúziát Európához. A klubok lettek azok a központok, ahol a hasonlóan gondolkodó emberek összegyűltek, és ahogy egyre több fiatal csatlakozott mindehhez, úgy nőtt a klubkultúra is. Így a klubozás voltaképpen a politikai és vallási berendezkedéssel szembeni ellenkezés esztétikai formájává vált. Minél többet táncolt valaki, annál inkább harcolt a rendszer ellen, ami megmagyarázza, hogy a grúz táncparkettek miért vannak tele energiával.

Mindennek tetejében a tbiliszi éjszakák erős nosztalgiát is hoznak, mivel a klubok többsége a nyilvánosság elől elrejtett építményekben, régi ipari komplexumokban találhatók, amik olyan érzeteket keltenek, mint amiket a londoni és berlini underground kultúra hordozott a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Gyakran mondják nekem az ide érkezők, hogy a helyi klubozásnak van egy olyan autentikus hangulata, amit ma már nem sok helyen találni.

UA: – Amikor a grúz raverek 2018-ban spontán rave-et tartottak a parlament előtt, hogy tiltakozzanak a helyi klubokra rárontó géppisztolyos rendőrök razziának mondott erődemonstrációja ellen, az csodálatosan felemelő volt. Mi a helyzet azóta, mennyire nehéz most bulikat szervezni?

Tamar: – A rendőrségi razziák minden klubot és promotert sokkoltak az agresszivitás mértéke,  az aránytalan erő alkalmazása miatt, amit az ártatlan klubozókkal szemben képviseltek. Sokakhoz hasonlóan engem is mélyen felháborított az a tény, hogy a hazám hatósága ilyen erőszakos tud lenni fiatal lányokkal és fiúkkal szemben, akik valójában csak lazulni és szórakozni akarnak.

Ma viszont már nem tapasztalom, hogy a klubélet virágzásának annyi akadálya lenne, mint akkoriban – ezzel együtt viszont aggódom is a jövő miatt, miután a kormány világossá tette, hogy Ororszországhoz hasonlóan be fogja tiltani az LMBTQ-jogok melletti kampányolást. Ez olyasmi, amit nagyon ellenzek, mivel a klubok az egyetlen biztonságos helyek, ahol ez a közösség kifejezheti magát, és persze aggódom, hogy milyen következményekkel járhat ez a KHIDI-re nézve, mivel a queerekért való kiállás nagyon is része a szellemiségünknek.

UA: – A zenei kurációtok látványosan erős, például következetesen támogatjátok az EBM-et és a techno ipari irányzatát. Miért pont ezeket?

Tamar: – Mindkét műfaj szerves része a klub karakterének. Nem titok, hogy a személyes kedvenc irányvonalam is ez, ezért ez nagyban definiálja a lineupokat. Ugyanakkor olyan művészeket is támogatunk, mint Pablo Bozzi, Oscar Mulero, Yanamaste vagy Neux, akik mind-mind a KHIDI rezidenciaprogramjának részei.

UA: – Posztoltál az Instagramra egy szókimondót az aktuális techno (pontosabban: “techno”) hype trendekről. Kijelentetted, hogy te és a csapatod továbbra azoknak hoz előadókat, “akik nem Billie Jean és Barbie remixeket akarnak hallani, mert ennek a fajta zenének nincs helye a klubunkban”. Ez nagyon hatásos kiállás volt egy olyan korban, amikor már tényleg szinte képtelenség elkerülni a TikTokRave-videókat. Milyen érzés az árral szemben úszni? Szerinted hosszú távon kifizetődő ez? Mik a visszajelzések a klubozók részéről?

Tamar: – Nem bánom, ahogy te mondod, hogy “úszom az árral szemben”, ha ez a domináns kulturális konvenciókkal szemben történik, amik tele vannak előítéletekkel és a szubkultúrákat fenyegető tömegfogyasztással. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a hozzánk járóktól, mivel a kijelentés rezonál náluk. Én úgy gondolom, hogy a TikTok rave jelenség hamarosan el fog tűnni, mivel ez csak egy átmeneti őrület. Zeneileg elkezdett elszakadni a klubkultúrától, hogy megalkossa a saját világát, de nincs meg a mélyebb tartalma vagy a szélesebb alulról jövő támogatottsága ahhoz, hogy szubkultúrává váljon. A TikTok techno előadói addig fognak létezni, amíg a követőik meg nem találják a következő trendvonatot, amire felülhetnek, és ami biztosan be fog futni. Hosszú távon pedig az erős identitással bíró, a közösségben is gyökerező klubok fognak megerősödni.

UA: – Mi is egy olyan országban élünk, ami alig néhány évtizede szabadult ki a szovjet béklyóból. Milyen tippeket adnál az utóbbi években szépen fejlődő magyar elektronikus szcéna tagjainak?

Tamar: – Azt hiszem, az első tanácsom az lenne, hogy alapítsatok és építkezzetek a klubozók, DJ-k és művészek közötti szinergiákra és grassroot összefonódásokra. Aknázzátok ki azt, ami nektek, ott élő emberek számára egyedi. Figyeljétek meg, hogyan működnek más underground szcénák, de ne utánozzátok őket, hanem alakítsátok ki a saját hangotok, és jó lesz!

Published July 10, 2024.