Amikor az egész világ egy hatalmas loading screen: Kkoneko új EP-jén a létünk hektikusságát önti formába

Hyperpop, glitchcore, neoy2k – ilyen hívószavakkal próbálja az algoritmust maga mellé állítani a Threadsen Kkoneko, aki nem is hazudik, hiszen ma már valóban (és bátoran) ezekben a marginális műfajokban talált magára. Legutóbbi videóját mi is bemutattuk, ami már csak természetes, hiszen ő is felkerült legutóbbi, hazai tehetségeket szemléző Electronic Beats válogatásunkra In The Mirror című dalával.

És most újra bejelentkezett, ezúttal egy négyszámos EP-vel, amiről újabb klipet kaptunk, amiben ha valaki felfedezni véli a korai Tumblr-esztétikát, az talán nem is téved nagyot. A földhözragadtság és az égbeszálltság közötti fantáziamezőkre utazunk:

A Never Enough az alkotó elmondása szerint egy belső monológ arról, “hogyan definiálja a modern világ az élet értékét. Minden arra van optimalizálva, hogy úgy érezd: bármit csinálsz, vagy bármit is érsz el, soha nem elég. A főszereplő erős, felvértezett – mégis gyakran aggódik a sorsa miatt.”

“Ma rengeteg lehetőség áll előttünk, de közben ott van a világ felszínessége: az igazi élmények hiánya, a sekélyes kapcsolatok, a monoton robotolás. Az emberek már nem csillagokat számolnak, hanem a pénzüket. És így sokszor pont a lényeg veszik el.”

De az Artificial Angel EP további, szinte mindenkit érintő dilemmákat is cincálgat.

A muy lento című dal például azoknak szól, akik alig várják, hogy megérkezzenek végre oda, ahol úgy érzik, lenniük kell, de a folyamat néha annyira lassan halad előre, mintha megfagyott volna az idő, és a türelmetlenség egyre jobban rájuk telepszik, amikor ultranehéz a jelenben maradni, mert olyan, mintha az egész világ egy hatalmas “loading screen” lenne. Az Ani Maxima által producerelt memento:404 pedig az állandó online jelenlét miatt kialakuló fáradtságról és ürességről szól.

“Egyfajta érzelmi konfliktust szerettem volna ábrázolni – az emberek kapcsolódni szeretnének, de közben kimeríti őket a digitális lét. Én imádom a virtuális valóságot, amiben mozgok és a lehetőségeket, ami az online jelenlétben rejlik, de a 0/24-es elérhetőség, a random üzenetekre tíz percen belüli válaszadás, a végtelen TikTok-görgetés rettenetesen megterhelő tud lenni. Nem erre vagyunk kalibrálva. A szöveg egy online lázálom elemeiből tevődik össze és próbálja visszaadni ennek az egész digitális káosznak az érzetét” – mondja Kkoneko.

A szorongós topikok ellenére a négy trekit a hyperpop-univerzumhoz illeszkedve sodróan életigenlő formába csomagolva kapjuk: a digitális alagút végén mindig ott pislákol a remény prizmatikusra tört fénye, mi pedig félmosollyal a szánk sarkában rójuk tovább a szürke magyar utcákat.

Hallgassátok: