Koronavírus: lehúzták a rolót a budapesti klubok is, de mi lesz most?

Soha nem érte még ekkora, és ilyen totálisan váratlan csapás az amúgy is sok sebből vérző fővárosi gépzenei és kulturális szcénát, mint a Kínából indult COVID-19 vírus. De ezzel aligha mondunk újat: ami most történik, azt kivétel nélkül mindenki megérzi, és egyre inkább eluralkodik a várható haláleseteken is túlmutató jogos aggodalom, ugyanis a városleállásokkal irtózatos tömegek kezdtek el billegni hirtelen az alapvető megélhetés szélén – ez zajlik most Budapesten is.

“Múlt kedden a Magyar Turisztikai Ügynökség konferenciáján elhangzott, hogy 75 százalékkal kevesebb foglalás van szállásokon az előző év azonos időszakához képest, és 15 százalékos lemondás. Már a veszélyhelyzet bejelentése előtt tudható volt, hogy nem lesz vendég a városban. Aztán bezártak a nagy szórakozóhelyek, lemondták a koncerteket, színházak, mozik kulcsra zártak, és most éppen

az egész kultúriparág egyszerre veszíti el az összes munkaerejét, hiszen elzártak egy hatalmas pénzcsapot egy cső elején”

– mondta el a Night Embassy of Budapest egyesületével a még nem létező éjszakai főpolgármesteri intézményért kampányoló, valamint a Budapest SPOTS programunkban is kurátorkodó Német G. Dániel, aki évek óta rajta tartja ujjbegyét a belső kerületek szórakoztatóipari halmazán. Ami most, leírni is szédítő, de síri csendben van, és lesz is még egy ideig.

“Nagyon nehéz jósolni, hogy mi lesz. Egy optimista forgatókönyv szerint hatvan-nyolcvan nap alatt a járványgörbe lefelé ívelő ágába lehet kerülni – amennyiben mindenki megtesz ennek érdekében mindent, elsősorban az otthon maradást -, és én nagyon bízom benne, hogy május elsején mondhatom azt, hogy éljen május elseje. De ami a nehéz utórengéseket illeti, Berlinben például úgy becsülik, hogy ahhoz, hogy az ilyen vállalkozások fele ne csődöljön be két hónap alatt, 100 millió euróra volna szükség, a litvániai Vilniusban pedig, aminek a kulturális helyzete a miénkhez hasonlatos, a helyek 70 százaléknak csak egyhavi tartaléka van” – mondta Dani, hozzátéve, hogy

Budapesten ezután remélhetőleg teljesen lekerül a napirendről az éjfeles bezárás korábban felmerült nonszensze, hiszen inkább könnyíteni kell, miután levonul a válság, ami kedvezhet az értékközpontúbb szórakozási formuláknak.

Addig pedig mindenki azokhoz a szűkös eszközökhöz nyúl, amik a rendelkezésére állnak, hogy legalább a teher súlyát könnyebbnek érzékeljük, még ha igazából nem is az, sőt, eléggé komoran tornyosul fölénk. A (nem csak) elektronikus zene legfontosabb környékbeli fesztiválja, a Kolorádó például a lehető legjobb jótanáccsal látott el mindenkit, aki ebben a sosem volt, bizarr helyzetben találta magát: szívhezszóló Facebook-posztban értekeznek arról, hogyan találjunk önmagunkra azokon a napokon, amikor nem mehetünk a kedvenc közösségi helyeinkre.

Kedvenc folyóvízi álló szpotunk, az A38 kommunikációs munkatársa, Balázs Konrád pedig azt írta megkeresésünkre, hogy a hajó ebben a mostoha helyzetben még nagyobb hangsúlyt fordít a koncertfelvétel-állományának közösségkovácsoló erejére, illetve amíg tart a korlátozás, stúdióként működnek tovább, például streamkoncerteket szerveznek, “a Carson Coma már be is jelentette az interaktív, számkérős fellépését március 25-re, és még több ilyen megmérettetés várható” – kaptuk a tuti infót.

Persze a szűk belvárostól messzebb eső helyszínek dolgozói is agyalnak, leginkább a cselekvésen és az összetartó erejük további acélozásán, hiszen mindannyian abban jók, és nem a home officingben, hiába muszáj most ez utóbbihoz ragaszkodni.

A Dürer kert kommunikációs munkatársa, Ágoston Dániel azt mondta nekünk, ők ott, a Városliget szomszédságában szintén ijedten állnak a helyzettel szemben, hiszen még csak hasonlóban sem volt soha, egyiküknek sem része. Mégis, “mindenki megindító határozottsággal végzi a munkáját, ahogy tudja. Lelkileg persze kurva megterhelő, hiszen nem csak saját részről éljük meg a dolgot a Dürerben, de a partnerek aggodalmát is látjuk, lévén gőze nincs senkinek, hogy mikor fog lecsengeni ez az egész, illetve mekkora károkat fog elszenvedni a komplett szórakoztató- és vendéglátóipar. Ezzel együtt egy nagyon összetartó csapat a miénk, folyamatosan támogatjuk egymást, és senkit nem tervezünk hátrahagyni, legyen az tulajdonos, vagy takarító.”

Hasonlóról számolt be a Budapest Park részéről Pálffy András alapító is: online meetingeket tartanak, szupportálják egymást a munkatársak a távollétben is. De “a Park alapszemlélete is ilyen – először mikrokörnyezetben, a saját házunk táján teszünk rendbe mindent, hogy aztán nagyban is működjön. Ezért is fontos, hogy a csapaton belül megmaradjon az összetartás és a jó hangulat, mert az egész zeneiparnak most erre van a legnagyobb szüksége” – fűzte hozzá.

A totálisan másik irányba, Óbuda felé elindulva pedig a nappal fotóstúdióként, egyes estéken pedig terebélyes technóklubként működő – és most persze szintén bezárt – Flashbackhez jutottunk el, ahol a programszervező, Zaina a koronavírus-válság közepén már hosszabb távú megoldásokban gondolkodik, ami a budapesti klubhelyzetet illeti.

“Most, hogy ez a szituáció fennáll, elég sok időm volt gondolkodni azon, miben volna érdemes gyarapodnia a közösségünknek, hogy ne mindig csak a túlélésre játsszunk. Ráadásul sajnos nem sok minden tartja Budapesten az embereket, ha elmehetnek a világnak egy másik pontjába, ahol több infrastruktúra és forrás áll rendelkezésükre. A megoldás, ahova mindig kilyukadok, az a Gólya mintája:

menjünk ki a városközpontból, alapítsuk meg a saját kulturális epicentrumainkat, amik megfelelnek a szabályozásoknak, és irányítsuk azokat mi magunk.

Ott, ahol van hely kísérletezni, tapasztalni, alkotni anélkül, hogy azzal sértenénk mások nyugalmát.”

Orbán Viktor miniszterelnök egyébként március 16-án hétfőn délelőtt jelentette be az Országgyűlésben, hogy hétfő éjféltől a rendezvényeket általánosan betiltják, sporteseményeket pedig zártkapuk mögött lehet legfeljebb megtartani, ha vállalják a szervezők. Az éttermek, kávézók, üzletek csak 15 óráig maradhatnak nyitva, kivéve az élelmiszerüzleteket, drogériákat és patikákat. A “mi lesz most?”-ra egyelőre senki nem tudja a választ, csak annyi biztos, hogy az igazán kemény időszak még a kanyarban sincs.

Published March 16, 2020. Words by Unger András.