LAU: “Végre elkezdtem belebillegni önmagamba”

A lokális villanyzenei színtér alap karaktere Tóth Laura, azaz LAU, aki nélkül tíz éve üres lenne ez a budapesti mese. Első szóló EP-je ma, június 8-án jelent meg a Dalmata Daniel kiadónál, mi pedig el is kaptuk pár kérdésre.

TEB: – Úgy tudom, “kreatív elvonuláson” voltál nemrég. Mesélj erről, mit jelent ez a szótáradban?

LAU: – Kábé egy éve ilyenkor kezdtem azt érezni, hogy kiégek. Volt egy nagyon húzós hónapom, utaztam, zenéltem. Nagyon élveztem, de a végére iszonyúan elfáradtam. Úgy tűnt, nincs megállás… Aztán az egyik erdei bicózásom során elestem, megzúztam a térdem. Én persze egy napot sem adtam neki, másnap megint úton voltam egy fesztiválra. Na ezután minden egy kicsit nehezebb lett, és végül a kimerültség és a fizikai fájdalom hatására már semmit nem tudtam élvezni, pedig jobbnál jobb gigjeim voltak. Irtóra küzdöttem önmagammal. Végül úgy döntöttem, egy hónapot ki kell vennem.

Az EP-m számait már korábban elkezdtem befejezni, de valahogy mégsem volt meg az, amitől igazán késznek mondhattam őket. Ez az egy hónap viszont teret és időt adott az újragondolásra.

A kreatív elvonulás számomra azt jelenti, hogy napokig, akár hetekig csak a stúdióban veszítem el es találom meg önmagam, vagy egy horányi kis nyaralóban a teraszon ülve a laptopon babrálom bele a trekkekbe a finishing touch-ot. Nagyon remélem, idén nyáron is lesz időm hasonló kreatív kicsekkre.

TEB: – Tíz éve gyömöszölöd a gépeket, szuperaktív vagy, mindenki ismer a honi szcénán belül, lassan talán egyre többen külföldön is, mégis ez az első szóló EP-d. Milyen érzés kijönni vele?

LAU: – Felszabadító! Az EP befejezésével közel egyidőben egy már hosszú ideje zajló lelki folyamat is durván előtérbe került bennem. Minden egyes mérföldkő – a premaster, majd a masterek elkészülése – egyre mélyebb lelki instabilitást hozott, ami odáig vitt, hogy elkezdtem terápiára járni, és az egész életem a feje tetejére állt egy pillanat alatt. Nehéz, de hihetetlenül izgalmas es pozitív hónapok állnak mára mögöttem.

Úgy érzem, szimbolikusan és a lelkemben is végre letehetem az elmúlt évek szorongását, a halogatást, szakítást, haragot, feszültséget.

Ez egy önismereti folyamat is volt: végre elkezdtem belebillegni önmagamba. Igazán boldog vagyok!

TEB: – Négy másmilyen árnyalatú, valahol mégis egyívású zenéről beszélünk. Milyen időtávlatban születtek ezek, és milyen inspókból dolgozva?

LAU: – Az első tracket (Mort Subite) 2020 novemberében vettem fel, az időrendileg utolsót (Lip-Size Bites) 2022 márciusban. Az összetartó erő mind között a zsibongás, fejben és testben is. Szorongós, mocorgós, intenzív zenék lettek, Coviddal, sok belső toporzékolással. Az utolsó track, a Sea of Distance pedig hullámokra bocsátja az összes felgyűlt feszültséget és érzelmet, ezzel egyben búcsút intve a korábbi partneremnek 13 év után… Szóval ez az EP egy elég intenzív két év lenyomata, kifejezetten személyes, ráadásul a számok utólag nyertek értelmet, hiszen miközben írtam őket, fel sem fogtam, hogy mi történik velem.

TEB: – Mostantól akkor elektróLAU-val fogunk találkozni, vagy vannak egyéb ösvények a láthatáron, amiken elindulsz? Azt már halljuk, hogy a hangodat használod ezen a kiadványon, élőben meg ennél is többször. Lesz rendes dalra fakadás is?

LAU: – Itt az elektrós énem ér végre révbe, az elmúlt fél évben viszont olyan kreatív voltam, mint még soha. Dől belőlem a zene. Az érzelmes tánczene! Az új trackjeim többségében énekelek – mármint rendesen, nem csak ordítok -, és sokkal felszabadultabb, légiesebb csapásokon járok.

A lelkem mélyére néztem, és ezt szeretném megmutatni, önazonos és sérülékeny lenni az emberi kapcsolataimban és a hallgatóim számára is. Softness is strenght.

TEB: – Milyen egyéb ügyletekben van benne a kezed?

LAU: – Tavaly november óta teljesen kinyílt a mozgásterem. Hangtechnikusi tudásom több rétegét kezdtem el végre használni, illetve társszervezőjévé váltam a Kommenzinek. A Toldiban idén újraindítottuk a korábban Kalival elkezdett dj-workshopokat. Vatsanahval tartottunk egy pár workshopot és open deckst, ami most picit szünetel, de remélhetőleg hamarosan folyatjuk. Jelenleg nagyon élvezek mindent, amibe belekeveredek. És alig várom, hogy mi vár még rám!

Kérdések: Unger András
Képek: Bertók Kriszti
Support: vásárold meg LAU mérföldkő-kiadványát a Bandcampen!