“A megtisztulást a virtuális világban próbálom elérni”

A hazai EXILES kiadó eddigi legnagyobb ütése: ezekkel a szavakkal jellemeztük Csernovszky Márton és Makay Anna, vagyis ooo & MA’AM közös megjelenését 2017 őszéről. A lemez veszedelmesen ziháló, a kollektív tudatalattinak felfedezni nem igazán vágyott zugait súroló címadó trekkjéhez egy ahhoz illeszkedő szimbolikáktól terhes videoklip is készült MOMÉs hallgatók keze által – ez is megnézhető az előző ugróhivatkozás mögött. Az album helyenként mintha korai blackmetálokból szivattyúzta volna el azokat az energiákat, amikkel nem szokás játszani, egyébként pedig túlzás nélkül hívhatjuk ezt az alig negyed órát a magyarországi kísérleti elektronika kiemelkedő teljesítményének, és egyértelműen helye lesz a műfaj fontos hazai állomásait tíz meg húsz év múlva lajstromba vevő összesítő listákon. Ha lesznek még olyanok.

Ezt azért vezettük fel ilyen hosszan, mert MA’AM nevét igazából ekkor kezdte megismerni az, aki szereti megismerni a honi underground buborék újabb árnyalatait, hogy aztán találkozzon első szerzői nagylemezével is, az avantgárd sound poetry-s Murmurral: ezen még tovább feszítette a húrt, ami a már-már boszorkányos tartományokba hatoló hangjának fegyverként bevetését illeti az emberi lélekre.

Azóta volt közös projekt AIWAval (bekerültek a 2020-as Shape Platform művészei közé is), dolgozott tánc- és színházi performanszokon – a Blackheadset Szeri Viktorral, a Meghíztam a sötétben, mondjuk nemet az OFF-Biennále Budapest keretei között Raubinek Lilivel hozta létre -, kollaborált Pándi Balázzsal, Porteleki Áronnal és Palmovkával, most pedig megérkezett az új, self-released hanganyaga.

“2019 a szakítások éve volt számomra, tehát volt mit suvickolni. Erről szól az EGMÁ album. A dalok felépítése hasonló, egy repetitív párbeszédet vázolnak fel, ez adja a szentimentális micro-verzum alapját”

– szól Anna intrója a lemezről, amit ezúttal az egyéni megtisztulásának szolgálatába állít, de ezt a megtisztulást egy virtuális világban viszi véghez. Ez egy kívülállónak borzongatóan hangozhat, de neki teljesen természetes, hiszen otthonosan mozog benne: “a digitális térbe menekülés egy napi rutin, egy higiéniai folyamat. Kitakarítom a gépem = kitisztítom a belsőm. A laptop maga a privát szféra, mégis segítséget nyújt abban, hogy ne legyünk magunkkal.”

Anna most is minden dalában az énekhangjából indul ki, amit több sávon is egymásra fektet egy improvizációkon alapuló, halandzsára emlékeztető nem-nyelv formájában, ám végül elsősorban a hangképzés határozza meg az üzenetet. “Ezek a kitalált szavak abban segítenek, hogy te fogalmazz meg valamit. Az a lényeg, hogy valahogy sajátodnak érezd ezt az univerzális nyelvet” – teszi hozzá. A módszerrel persze akaratlanul is a vokállal való, azt szinte már hangszerré előléptető virtuóz játszadozásnak olyan nagyságait idézi meg, mint Björk, Holly Herndon, Karin Dreijer (The Knife) vagy Eartheater.

Az a tény azonban így is kristályosan ragyog ki mind a poszthumanista ambient szőnyegek rostjai, mind az akár 500 BPM-et is meghaladó, gabberkinevető lábdobok közül, hogy MA’AM egy teljesen eredeti megközelítés birtokosa, aki úgy kreál experimentális zenét, hogy azt egy pillanatra sem megterhelő hallgatni. Novemberben pedig már jön is a következő albuma, ami szintén a digitális tér kényelmével foglalkozik, de egy egészen más szemszögből.

Album artwork: Lukácsi Liza & Mohácsi Luca
Master: Nagy Roland

Ami a hasonló zenéket illeti, itt hallgathatod meg a Telekom Electronic Beats Hungary első experi válogatását, rajta további ígéretes hazai alkotókkal.

Published September 08, 2020. Words by Unger András.