Magyar mikronyárhoz magyar aláfestőt: DB Armitage, a This Is Our Time kiadó és Tigrics lemezei

Arra gondoltunk, hogy a magyar karanténba magyar zenét című sorozatunk nevéből hazaküldjük azt a szót, ami az elmúlt egy évben igazából inkább csak fejfájást okozott mindenkinek, úgyhogy a progresszív hazai zeneműveket szemléző hármas ajánlóink mostantól nem utalnak a bezártság semmilyen formájára, főleg hogy lassan és végre soft openingben van az ország. Lássuk az izgi újdonságokat!

DB Armitage – Lovelow EP

Berger Dalma tavaly ősszel már bejelentkezett nálunk egy embermentes világból, és most a szólóprojektje végre elsőkislemez-alakot öltött. A Budapestről London keleti részére költözött, egykori Volkova Sisters frontember az ízléséből adódóan komor tónusokkal alábástyázott, erőteljességében kibontakozó feminin art popra váltott, az EP-nek pedig egy meghatározott témája van: mindhárom szám egy szerelmi történet keserű végkifejete körül kavarog, és ragadja meg a mindenki által ismert gyászt, amint az elkerülhetetlen fájdalom, a felek közötti egyensúlytalanságok és a szívből felszakadó szomorúság témái végül összeütköznek az egyén újbóli talpra állásával és megacélosodásával. Lejjebb mutatjuk a második hivatalos klipet is, amiben Dalma Emma Holtyval táncolva-harcolva örökíti meg a szerelem és a gyűlölet árnyalatait, és persze ki ne maradjanak a szintén magyar ICR sodró, a szintén magyar AIWA fojtva pumpáló, és a szintén magyar LAU tőle szokatlanul slo-mo remixei sem:

VA – Return To Innocence

“A Return To Innocence az elmúlt időszak lenyomata, melyet a világ minden tájáról érkező barátaink segítségével állítottunk össze. Egy történet, amivel reménykedve tekintünk a jövőbe” – írja a This Is Our Time kiadó két főkolomposa, a nemrég saját albumot megjelentető, nemzetközileg ismert és elismert Route 8 Szilvió és az ezerszínű klubzenék nyelvét beszélő öribarija, Soundbank Gergő, és hát tényleg hat emlékezetes trekit kapunk.

Imre Kiss a The Donna Smith Experience nevű alteregójával igazi mesélős, galaktikus lejövőt kanyarít bármelyik buli végére (csak lennénk már ott!), Escape Artistot egy hasonlóan nem földközeli breakkel üdvözlik a label lobogója alatt, Route 8 aztán endorfinlufit pukkaszt és vigyorgásra hív, Jeigo és Aspetuck elektróval kötögeti össze a távoli sötét és világító ködöket, a NetSymmetry nevű titkos magyar producer nyolcperces hallucinogén víziója pedig a fiúk szerint “azonnal petricsészébe olvasztott, buborékolt, forralt és szűrt minket.”

Tigrics – Muzzle Soul

Bereznyei Róbert született Tatán, ismertté vált Tigricsként, legalábbis egy szűk, de annál jóértelembenőrültebb kör számára, amelyik nem műfaji karanténokban, hanem érzésekben és hatásokban gondolkodik (boom, mégiscsak leírtuk a szót, amit a címben már elkerültünk, de majd dolgozunk még ezen). Tigrics ki nem állhatja, ha újságírók az Aphex Twin-analógiával jönnek, ezért nem is ezzel jövünk, hanem azzal, hogy most hirtelen nem tudunk megnevezni még egy embert, aki ennyire régóta – tehát 1997! – tekergetné és kötögetné hangkeltető gépein a potmétereket és kábeleket, hogy analóg avantgárd tételekkel örvendeztessen hozzánk hasonlóan fura alakokat, akik szerint néha (gyakran?) jobb ma egy hullámforma, mint holnap három refrén.

Tigrics elképesztően termelékeny figura, ha ránézünk a Bandcampjére, és elsőként kezdhetjük a nézést, már ha nem néztük volna eddig is, friss anyagával, ami az EXILES-nál jelent meg, és ami úgy indult, hogy egy spanjának csináljon egy jungle anyagot, ezért talán az eddigi legtörtebb Tigrics output lett belőle – persze ne ikszelő droidokat képzeljünk egy színpadnak nekitámaszkodva, ez is ízig-vérig az ő hangzása, amit az utóbbi időben (amióta Londonban lakik) egy Squarp Pyramid midi szekvenszer, egy svéd Nord Modular G2 szinti (igaz, ezt már 16 éve használja) és egy Serge moduláris szinti rendszer keretez. Szép zenék, és ha ti sem találjátok csúnyának, érdemes rámenni a többi Tigricsre is, van belőlük itt sok régi és sok új is.

Published May 11, 2021.