Már tanulmánya is van a berlini klubokba való bejutás paradoxonának

Európa hedonista technotemplomáról, a Berghainról aligha kell regélni, de nem is szokás, mert ami ott bent történik, az jellemzően ott marad. Már csak azért is, mert a klub legendásan szigorú fotópolitikával bír, ami röviden ennyi: NO PHOTO. Láttunk már embert fülön csípve, amikor még éppen csak fotózásra emelte a telefonját – gyakorlott ravereknek ez tehát eszébe sem jut, sőt, már magát a telefont elővenni is gyanút kelt.

Ha bent vagy, lényegében ezt a főszabályt kell csak betartanod, hogy ne akarj képet készíteni, különben a falakon kívül találod magad – ehhez azonban előbb be kell jutnod. Ami viszont egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog, még akkor sem, ha te vagy a világ legtechnósabban kinéző technósa.

Sőt, az az ember nem is tekinthető a Berghain-tűzkeresztségen átesettnek, akit még nem utasított el a rettegett Sven Marquardt, a szögesdrót-arctetoválással rendelkező, dupla szájpiercinges ajtónálló (civilben: fotós).

A Berlinbe érkező raveturista azonban érthető módon nem akar áldozatául válni a leszalámizásnak, hanem látni akarja A KLUBOT. És ezért érthető módon tudni akarja a cheat code-ot.

És akkor jöjjön a rossz hír: fix tutitippek nincsenek. Léteznek persze ajánlások: menj talpig feketében, a szetted legyen extrább, ne menj nagy társaságban, és különösképpen ne izegj-mozogj vagy dumálj hangosan a sorbanállás alatt. A látványos részegség a legnagyobb no-go. De ha ezeket betartod, akkor sem biztos, hogy aznap este (hajnalban, reggel, délután) a Berghainban fogsz bulizni.

Most azonban megjelent egy új tanulmány, amely megpróbál rávilágítani a látszólag teljesen impulzív, hasraütésszerű beengedési döntések mögötti logikára. A német, brit és svéd egyetemek közös kutatása a Journal of Marketing című folyóiratban jelent meg, és azt vizsgálta, hogy a berlini kidobók milyen szempontok alapján döntik el, ki jut be, és ki nem.

A Curating the Crowd: How firms manage social fit to stage social atmospheres című tanulmány 38 mélyinterjún alapul, amiket 2018 és 2022 között készítettek berlini beengedőkkel, klubtulajdonosokkal, DJ-kkel, biztonsági személyzettel és persze bulizókkal.

“A válogató emberek azt mérlegelik, hogy az illető mennyire illeszkedik be, de paradox módon azt is, hogy mennyire tűnik ki”

– mondta Tim Hill, a University of Bath marketing tanszékének vezető oktatója. “A nagyon egyedi öltözködés, a berlini technokultúra nüanszainak ismerete, az ismerkedésre való hajlam és az egyértelmű ‘energia’ vagy ‘karizma’ mind kulcsfontosságúak.”

Hill arra is felhívja a figyelmet, hogy az adott esti tömeg összetétele is sokat számít. Az alulreprezentált identitásjegyek – bőrszín, életkor, szexualitás, gender – mind számításba vannak véve, hiszen ezek segítenek “egy kozmopolita, sokszínű közönség megteremtésében.” Márpedig senki nem tudja jobban, kik vannak már odabent, mint a beengedő ember, és ha egy adott típusú klubberből már jónéhányat beeresztett, akkor csökken az esélye annak, hogy egy sokadik hasonló táncolni vágyó aznap este táncolni is fog a sötét, fülledt emeleten.

Ahogy korábban is említettük, a túlzott alkoholfogyasztás és a hangoskodó (sőt, egyenesen tahó) viselkedés villámgyorsan kizárást eredményez, és ezt a tanulmány is megerősíti. Több klub annyira komolyan veszi a szelekciót, hogy zárt láncú kamerákkal figyeli meg a sorban állókat, lehetővé téve a kurátorok számára, hogy olyan viselkedéseket is észleljenek, amiket a leendő vendégek feltételezhetően észrevétlennek gondolnak. Az is megerősítést nyert, hogy minél kevesebben vagyunk, annál nagyobb az esélyünk, az egyedül érkezés már-már díjnyertes döntés.

“Óvatosnak kell lennünk a csoportok beengedésével, mert egy csoport tagjaként az ember kevésbé valószínű, hogy kapcsolatba lép másokkal, idegenekkel, hogy együtt valami közösségibb részévé váljanak”

– mondta Philip, akinek ez a munkája.

Nem kifejezetten rossz dolog néhány német kifejezést is ismerni, de legalábbis válaszolni tudni arra a két tipikus kérdésre, hogy hányan vagytok (Wie viele sind in deiner Gruppe?), illetve kit jöttetek megnézni (Wen willst du hier sehen?). Szóval tudj számolni és tudd, ki játszik aznap este. Ez kulcsfontosságú.

De az előbbi evidenciákon túl a bejutás sokszor tényleg csak szerencse kérdése – mivel “a kiválasztási folyamat misztifikálása az exkluzivitás fenntartásáért” egyben szándékos döntés is. A kutatók szerint ez egyértelműen tovább növeli a klubok hírnevét, még ha az elutasítás lehetősége gombócot is helyez a torokba.

Michael Kleinaltenkamp professzor, a berlini Freie Universität oktatója szerint részben “a klubok atmoszférájának tudatos és következetes kurálása járult hozzá ahhoz, hogy felkerüljenek az UNESCO kulturális örökség listájára.”

Szóval persze, lehet csúnyákat mondani a módszerre, de ne feledd: a klub tulajdonosai igazából csak egy biztonságos teret próbálnak létrehozni, ahol az emberek jól érezhetik magukat.

// Szavak: Unger András //

Published March 31, 2025.