Fontos rövidfilm a kelet-európai technofőváros, Tbiliszi queer ravereiről

A Midnight Frontier 2019-es doku, de most felkerült a YouTube-ra, és úgy éreztük, muszáj beszámolnunk róla. Jelentőségteljes témát tűz ugyanis a zászlajára: azt, hogy hogyan tud érvényesülni, sőt, igazából csak önmaga lenni egy néhai szovjet tagállamban valaki, aki egészen véletlenül nem az ellenkező nemhez vonzódik, vagy egy másik testben érzi magát, mint amibe beleszületett.

Georgia (ahogy itthon ismerjük: Grúzia) lakosságának több mint nyolcvan százaléka vallja magát ortodox kereszténynek, és a többi itt élő is jellemzően követ valamilyen vallást – muszlimok, az örmény apostoli ortodox egyház tagjai vagy római katolikusok, amiből egyenesen következik, hogy az ország meglehetősen konzervatívnak mondható. Ez sajnos gyakran tettlegességben is megnyilvánult az elmúlt években, nem is kell messzebb menni 2021 nyaránál, amikor a fővárosban kénytelenek voltak lefújni az ottani Pride menetet, mert agresszív ellentüntetők özönlötték el az utcákat, orrokat is törve, de még újságírókra is rátámadva.

De, ahogy a Peter van Langen rendezte 19 perces filmből is kiderül, az utcán sincs biztonságban az, aki felvállalja az azonos nemű szerelmét, az egyik nyilatkozó lány pedig őszintén beszél arról, mennyire sokkolta tiniként, amikor a legjobb barátnője leszbikusként comingoutolt,

hogyan sírta át emiatt az éjszakát, és ébredt másnap arra, mennyire szörnyen gondolkodott addig mindenről.

Mert, ahogy ő is mondja: Georgiában teljesen normális homofóbnak lenni. Sokáig ő is az volt – aztán aktivista lett. Pár évvel később már ott találta magát, hogy egy ötven fős csendes tüntetésükkel szemben megjelent egy ezres tömeg, élükön papokkal, akik kishíján meglincselték volna őket, ha nem tudnak beugrani a buszukba és elmenekülni.

Egy másik résztvevő áthatóan, könnyekkel küszködve idézi fel azt, mi forgott az agyában aznap a kezdeti rémület, illetve az elemi csalódottság után, hogy ilyenek is tudnak lenni az emberek:

“Két lehetőség sejlett fel előttünk. Vagy elmenekülünk ebből az országból, vagy szembenézünk ezzel az egésszel, és minden nap azon dolgozunk, hogy ezt megváltoztassuk.”

Innen már lehet gyanítani, mi volt a válasz, amit adtak erre a kihívásra.

A filmben megszólalók egytől egyig Tbiliszi leghíresebb underground klubjában, az éppen üres Bassianiban mondják el a kamerának a gondolataikat – azon a helyen, ahol nagyjából hasonló intenzitású tánczenei és queer-empowering forradalom zajlik (azaz zajlott a járványig), mint ami zajlott a kilencvenes évek Kelet-Berlinjében, és ami éppen ezért elég hamar a hatóságok célkeresztjébe is került, mint Hatalmas Fenyegetés A Jövő Generációira. Le is rohanták a helyet 2018-ban gépfegyverekkel, de a ravereknek több se kellett, elég hamar dobtak egy spontán tiltakozó technobulit a parlament épülete előtt.

De most már indítsátok el az érzelmeket nem nélkülöző videót, mert az sokkal több mindent elmond arról, miért és hogyan harcolnak a georgiai progresszívek:

Published October 25, 2021.