Nem Szép címmel jött ki Obwigszyh új albuma, ami változatos technókat tartalmaz
Lőrinczi Áront, azaz Obwigszyh-t a pécsi Műhely kollektíva (további tagság: Normál Tamás és Krasz Ádám) egyik alapítójaként jegyezhetjük, ami néha pillanatnyi-mocskos, néha szellős-futurista, néha meg egyenesen punk fortyogású technót visz pontosan olyan terekbe, ahol erre van érkezés.
Szeptember elején megjelent, Nem Szép című albuma – akár tudatosan, akár tudattalanul – ezt a palettát ecseteli tovább: különböző megközelítések és hangulatok váltakoznak rajta egészségesen kibalanszírozott dramaturgiában, telis-tele olyan finom mikrorétegekkel, gyakran középen és még gyakrabban a háttérben lezajló, sosem tolakodó, ellenben szinte észrevétlenül megérkező nüansznyi variálásokkal, hogy az folyamatosan felpiszkálja a figyelmet (pontosabban nem hagyja leülni azt).
Ez pedig nagy kincs: nem ritkán fordul elő, hogy még elismert nyugati producerek sem képesek akár egy EP-n belül is konzekvensen szállítani az izgalmat, erre itt egy magyar lemez, ami ezt több mint egy órában könyökből hozza – vagy legalábbis úgy hangzik, hisz amúgy nyilván tengernyi effort van benne.
A változatosság a lemez készülését is körbelengte, sőt, ennélfogva alighanem hatott is rá: digitális és analóg eszközök éppúgy részt vettek a megszületésénél, mint ahogy az anyag fele a Balti-tenger legnagyobb szigetén, Gotlandon készült egy zeneszerzői rezidencia keretében, a másik ötven százaléka pedig budasti házistúdiójában.
Bár senki nem kérdezte, örömmel válaszolok, hogy a személyes kedvencek a következők: Apol II, No Name Yet (mi az az űrkorszaki vezérfonál?!), Midnight Feeding, Post. Hallgassátok légyszi, korrekt a pakk!
(Szavak: Unger András)
Published September 15, 2024.