Fejedelmi válogatással ünnepli magát a Berghain kiadója, az Ostgut Ton

A Berghaint, az intézményt, ahol a dekadencia határát feszegetik, és ahol a kompromisszummentes techno dominál le mindenkit szombat éjféltől hétfő reggelig,  2004-ben nyitották meg, és mára kötelező zarándokhely az életben legalább egyszer, de inkább többször mindenkinek, aki komolyan veszi a műfajt.

A Berghain mindenesetre a kezdetektől komolyan vette magát: már megnyitása után egy évvel létrejött a hozzá tartozó lemezkiadó, a klub elődjének számító Ostgut nevű hely után elnevezve. Ennek az ernyője alatt azóta is olyan zenék jönnek ki, amikről levakarhatatlan a Kelet- és Nyugat-Berlin határán magasodó technotemplom hatása, az a nappal is éjsötét, testszagú, felszabadító atmoszféra, ami odabent uralkodik, és ahonnan fotókat nem, csak emlékeket lehet kivinni.

Az Ostgut Ton | Fünfzehn + 1 című válogatás tavaly jött volna ki a 15 éves évfordulóra, de – alighanem a járvány miatt – elnapolták azt, így most érkezett meg. A két órás terjedelmű album a klub és a label összefonódását helyezi középpontba, különböző tereket járva be és sokféle zenei aspektust tárva fel.

A koncepciót erősítendő az Ostgut Ton művészei és közeli munkatársai párokban dolgoztak az egyes trekkeken, hogy a Berghain öt különböző emeletének-terének szentelt zenét hozzanak létre, ami így a fizikai megjelenésben öt darab 12″-es vinyl formájában öltött alakot.

Végül az eredmény egy olyan változatos válogatássá forrt össze, ami egyszer funkcionális, máskor absztraktabb hangzású tisztelgésekből áll az egyes terek – persze különösen a tizennyolc méter belmagas fő tánctér – előtt, amelyekre később maguk a zenészek is hatással voltak. Ez a Berghain-szimbiózis olyan zenékben materializálódik, mint az amerikai Avalon Emerson és az izraeli Roi Perez a német fővárosban szárba szökkent barátságát csodálatosan megfogalmazó, messzire reptető varázsszőnyeg (Champu Princess), Luke Slater és Barker törzsi megőrülése (9/8 Gumbo), Terence Fixmer és Phase Fatale kilencvenes évekbe bőrszettes féreglyukat nyitó EBM-je (Cigarette Glow), Answer Code Request és Gerd Janson napfelkeltés, szeretetteljes kristálymámora (B-Section) vagy Len Faki és Honey Dijon suttogós-ölelkezős ambientje (Temple of Love).

Ritkán hall ennyire tökéletes válogatást az ember, ilyen markánsan eredeti dalokkal, úgyhogy felejtsétek el bátran a léptetést a trekkek között.

Persze ha már Berlin és legendák és klubok, a Tresor harminc éves szülinapi lemeze se maradjon ki.

Találkozunk hamarosan a Bergendiben!
Nyugati oltásod legyen 😉

(Szavak: Unger András)

Published November 12, 2021.