Planetary Assault Systems: néha visszanézek, hogy előre menjek

A Planetary Assault System fedőszervezet egyszemélyes osztaga Luke Slater, aki a kilencvenes évek óta aktív az angol technóban, kozmikus nevű alteregójával pedig főként a táncparketten saját magunkba nyíló örvényeket létrehozó, hipnotikus tételeiről ismert, amikben a hangok mindig olyan ravaszul vannak porciózva, hogy azok a lehető legjobb érzéseket keltsék a a műfaj puristább vonalát meg nem tagadó, feketeruhás hétvégéző alakokban.

Pár napja jelent meg az új, szám szerint hetedik PAS nagylemez, a Sky Scraping, ami az elődökhöz képest egy sokkal funkcionálisabb, feszesebb, fogósabb utazás lett – ide is rakjuk gyorsan, hadd szóljon, aztán folytatjuk lejjebb:

Szóval az új lemezről azt mondta a nagy ember (akiről a fenti fotót egy másik nagy ember, mindenki kedvenc kidobója, Sven Marquardt készítette) a Four Four magazinnak, amikor arról kérdezték, miért lett ez sokkal inkább a kluboknak címezve, mint a korábbiak:

“Néha visszatekintek, hogy előre haladjak, ötleteket lopok magamtól a múltból, újrahegesztek dolgokat. A Straight Shooting megjelenése után, a Mote-Evolveren megjelent számok közül az emberek a Give It Up-ra kaptak rá a leginkább. Ez egy 909-es köré épült egy raklapnyi Spacestation Ø rádolgozással. Ezt az ötletet folytattam a Sky Scrapingen, és a Say It Loud volt az első eredmény.”

Hozzátette, ez a trekk talán azért szólhatott nagyot idén, a bezárt klubok ellenére is, mert éppenséggel az igen, ott akarunk lenni!-hangulatot idézte meg mindenkinek. Azt már mi tesszük hozzá, hogy lehet benne valami:

Szóval menjetek rá az albumra, ha még nem indítottátok el feljebb, végül pedig olvassátok el Slaternek a magazin azon kérdésére adott válaszát, hogy a Planetary Assault Systems projekt fennállásának 28 éve alatt hogyan élte meg a technológia hatását a társadalomra:

“A fejlődés és a változás elkerülhetetlen. A visszafejlődés mindig csak a múlt hamis, biztonságos terének hiánypótlásaként működik. A valóságban a legtöbb ilyen hamis tér nem volt biztonságos, de emberként hajlamosak vagyunk arra, hogy a változás megzavarja a vélt biztonságérzetünket, amire persze mindannyian vágyunk. A gőzhajózás kezdeti napjaiban a kritikusok mindenféle egészségügyi rémtörténetekkel álltak elő az 50 mérföld per óra feletti vonatozás kapcsán, különösen ami a nőket illeti. Genevieve Bell (az Intel élménykutatási igazgatója – a szerk.) ezt a fajta reakciót részben annak az “erkölcsi pániknak” tulajdonítja, amelyet egy társadalom akkor tapasztal, amikor különösen újszerű, revelatív technológiai fejlesztések jelennek meg – különösen olyanok, amik beavatkoznak az időhöz, a térhez és egymáshoz való viszonyunkba. De a technológia változni fog, ahogy mindig is változott.”

Okos ember, okos technó, okosan nyomogassuk csak sűrűn azt a play gombot az új release-re ☻

Published November 08, 2021.