Saya Noé: “Ez az album szerenád a mindannyiunkban ott rejtőző jóhoz, rosszhoz és csúnyához”
Nem a véletlen hozta úgy, hogy Saya Noét hívjuk el legutóbbi stream-eseményünkre, amit egyenesen Tokajból sugároztunk a világba. A döntésünk hozta így, amit arra az elméletünkre alapoztunk, hogy az énekesnőre nagyon hamar kíváncsiak lesznek nagyon sokan. Megérdemli ugyanis, és ezt a frissen megjelent első nagylemeze kérlelhetetlenül igazolja.
Az 1992-es születésű, Kuala Lumpurban felnőtt Kőrös Mimi nemrég tért haza Magyarországra Barcelonából, ahol óvónőként húzott le egy évet, itthon pedig elkezdte nyélbe ütni régóta dédelgetett zenecsinálási terveit, megjárta az imPro School zenei producer kurzusát, és elég hamar olyan dalokat írt, amik közül egyet például az elismert brit producer, az Amy Winehouse-zal, Beyoncéval, George Michaellel és másokkal kollaborált Matt Lawrence is kezelésbe vett a magyar dalszerző tehetségek számára szervezett HOTS Songlab segítsége révén.
A kollaborációból született dalt, az Under the Rivert végül tizennyolc európai rádió tűzte már műsorára és számos szerkesztői Spotify listán is landolt, így 60 ezres hallgatás fölött jár.
És most pénteken végre megjelent a teljes szerzői album, egy elejétől a végéig élvezetes kirándulás, ami itt indítatható, lejjebb pedig Saya Noé gondolatai is olvashatók, hiszen nyilván voltak kérdéseink is hozzá.
Telekom Electronic Beats: – Hogy érezted magad a szüreti streamünkön? Láttuk, hogy még az autóból is utolsónak szálltál ki, ennyire megviseli a köd és a hideg a hangszálakat?
Saya Noé: – A hangszálakat talán nem is annyira, csak ennyire fázós vagyok 🙂 Pontosabban a korán kelés miatt kicsit elhamarkodtam a reggeli készülődést, és mind a kesztyűmet, mind a nagy kabátomat sikeresen otthon felejtettem, ezért kuckóztam utolsó pillanatig a buszban. A helyszín viszont tíz per tíz, gondolkodás nélkül merem kijelenteni, hogy a legabszurdabb, és emiatt egyben a legkülönlegesebb hely volt, ahol valahol játszottam. Imádom a ködöt, a természetet. Hányan mondhatják el, hogy a semmi közepén egy domb tetején játszhattak egy rakás szőlőnek a ködben? Haláli. Sose felejtem el ezt az élményt. Eltörpül mellette, hogy az ujjaink lefagytak.
TEB: – A debütlemezed koherens, erős nyitány lett. De mesélj a címről, hogy kerülnek a bűnök a múzeumba?
Saya Noé: – Mindig is ott voltak. Csak most emelvényre lettek helyezve és megvilágítva. Hogy épp mi is a bűn és miért, ki számára tekinthető annak, az a kérdés. Az egész életünk azzal telik, hogy körbevesznek a különféle vélemények és nézetek, a családi, baráti, internetes és mindenféle befolyás, követni se lehet, hogy ki épp hogyan ítél el vagy fordítva, ítélsz el másokat azért, mert nem úgy gondolkodnak, mint te.
Senki se tökéletes, ahogy a múzeumban se szép minden kép. De van egy története, és akkor él, ha van róla párbeszéd. És minél nagyobb alázattal állunk a párbeszédhez, annál tovább tart.
Ez az album ezért egyfajta szerenád a mindannyiunkban ott rejtőző jóhoz, rosszhoz és csúnyához egyaránt, a dalokkal pedig annyi a célom, hogy elinditson egy gondolatot, vagy azt a párbeszédet két ember között. És ítélet nélkül hallgassuk meg egymást.
TEB: – Mi formálta ezt a soulful-altpopos hangvételt, ami végigcsorog az albumon?
Saya Noé: – Rengeteg kísérletezés. Illetve olyan inspiráló befolyások, mint BANKS, Slenderbodies, Alt J, vagy Lolo Zouai. Az összes dal alapkoncepciója egyébként egy egyhónapos dal challenge-ként indult tavaly januárban. Minden nap írtam egy dalt, és azok közül került ki ez a válogatott egytucat.
TEB: – Hogyan hozott össze a sors Matt Lawrence-szel, és hogyan zajlott a közös munka?
Saya Noé: – 2019-ben, a HOTS szervezte SongLaben keresztül kerültünk össze Matt-el. Szembejött velem a lehetőség, hogy a beküldött dalok közül a meghívott producerek kettő-kettő előadót kiválasztanak és egy stúdiónapon át együtt dolgoznak rajta. Így történt, hogy én is próbára tettem magam és beküldtem egy demómat, ő pedig nagy örömömre kiválasztotta és így lehetőségem volt találkozni vele és személyesen ötletelni a továbbfejlesztésén. Majd néhány hónappal később, amikor a felvétel megvolt, újból megkerestem és így távolról tudtuk folytatni a munkát, és az ő keverésével együtt sikerült együtt be is fejezni.
Az albumon egyébként Biksi Gábor dolgozott a legtöbbet rajtam kívül, ő a társproducerem, aki nélkül ez a hanganyag talán meg se született volna. Megemlíteném a csodás vendég zenészeket is: édesanyámat (Kovács Ida) brácsán, édesapámat (Kőrös Csaba) csellón, unokatestvéremet (Kovács Sára Dizna) fuvolán és egyéb fúvós hangszeren, illetve Justine Griffint, a hegedűst akit a Twitchnek köszönhetően ismertem meg. Ezen kívül Orosz Mihály, akit az Impro School-on keresztül ismertem meg, velem hangszerelte az utolsó dalt, a Mount Morrisont az albumon. A háttérben pedig már keményen dolgozunk az élő produkció előkészítésén, amiben Ádám Donátnak is nagy szerepe lesz, mint dobosom.
Published December 12, 2020.