Tíz év elteltével Skream kifújta magát, és megmutatta, hogy még nem ment el a vonata

Skreamet a dubstep alapnevei között jegyezzük, mármint annak az eredeti, underground erőtől dagadó heréjű dubstepének, ami a 2000-es évek közepépig hozta a mélyről felbrummogó, besztondult londoni kalózrádiós vibe-okat. Ekkor még nem kezdtek vernyákolni a szubbasszusok helyett a cirkuszi csinnadratták (köszi Skrillex), az elnevezés még hű volt magához, de aztán jött az EDM, és mindent megváltoztatott – ezt is. A dubstepnek tulajdonéppen lőttek.

Pedig hogy volt, hogy volt! Többek mellett ilyen himnuszokkal teli volt:

Szóval Skream, a műfaj kezdeti egyengetője a levegő lényegi elfogyásakor, 2015 körül inkább átnyergelt a house-ra és a diszkóra, aztán amikor már Partiboi 69-nál is felbukkant szájnyalogatva egy streamben, keresztet vetettem az esetleges basszuszenei folytatásra, gondoltam, ez ennyi volt.

És mennyire rosszul tettem! A napokban kijött a Skreamizm folytatása, ami az ő időről-időre megjelent trekkgyűjteménye volt, és persze elsősorban a dubstepben gyökerezett. Tíz éve jelent meg a hetes számú, most pedig a nyolcadik. Persze itt már a klasszikus értelemben vett oldschool dubstepet nem hallunk, annál inkább egy letagadhatatlanul angol, a múlt felé nagyot bólintó, breakbeatekkel és eufórikus rave-hatásokkal megtűzdelt anyagot. Evolúció pipa, mehet a hallójáratokba: