12 italodiszkó, ami egy életre megváltoztatta a tánczene irányát

Időről-időre felkérdezzük a hazai közeg egy-egy aktív alkotóját, hogy mutasson be pontosan tizenkét szeretett zenét valamilyen témában (miközben tudjuk persze, hogy ezeken kívül mindenkinek sokszáz másik favoritja van még, szóval nehezebb a feladat, mint az elsőre látszik), és mondjon róluk pár szót, hátha valakinek megjön a kedve frissíteni a playlistjeit. Sorozatunkban eddig szerepelt már Galactic Jackson, Tolo, Mankind, Lau, CT Kidobó, Po:ti, Aurin, AIWA, Sikztah, Yinna, Vedat Akdag, Soundbank, Detective Kelly, Adx, Bergi, Siaga, az OMOH, Subotage, AGA2L, Switch Nollie és a Küss Mich, ők mind beletúrtak már a virtuális lemeztáskába néhány gyöngyszemért.

D’endre és DJ Perraggio nem szeretik polgári neveiket kirakatba rakni, de annyit elárulunk róluk, hogy a magyar zenei újságírás közelmúltjának jelentős alakjai ők (zenebuzi mikroközösségek így is beazonosíthatják őket a fenti fotón), akik 2014-ben kezdtek el duóként italobulikat szervezni, mert fontosnak érezték ezt a zenei világot átmenteni a mába. Még belemenősebben így fogalmaznak ennek miértjéről:

“Az italónak számtalan rétege és árnyalata van, ebből csak az egyik az a nyálas-giccses kommersz vonal, amivel sajnos a legtöbben azonosítják, és emiatt szokás cikizni vagy megengedően bűnös örömként fogyasztani.

Az elején még többségben voltak azok, akik azért jöttek a bulijainkra, mert ez jajj de vicces, csak ironikusan táncolunk ám rá, mint a trash bulikon, de idővel azt láttuk, hogy már tényleg veszik és érzik a zenét, prekoncepcióktól mentesen.

Mostanra szerintünk itt is elfogadottá vált az italo, a helyén kezelik, tudják az értékeit, a nemzetközi trenddel szinkronban (szinte nincs olyan 4/4 dj, aki ne játszana egy-egy italót). Ebben sokat segített, hogy beleálltak olyan arcok, mint Galactic Jackson, Max Sinclair vagy DJ Crimson, de a 2018-as teltházas Italo Disco Legacy filmvetítésnek szintén nagy szemfelnyitó hatása volt: aha, szóval ez a zene fontos láncszem a szintetikus diszkózene és a house-techno domén között. Azt tapasztaljuk, hogy még ha nem is tudják, mi ez, akkor is rezonálnak rá, valahonnan ismerős. Az italodiszkó elsősorban az önfeledt kikapcsolásról, a rózsaszín eszképizmusról szól, van egyfajta naiv bája, viszont mindennek tetejében ha kicsit jobban figyelsz, elképesztő zenei megoldásokat hallasz” – mondták.

Itt pedig választottak egy tucat dalt az italo kvázi születésének évéből, és kommentálták is őket, buli indul, nincs kiszállás:

Az olasz-amerikai tánczenei kapcsolat iskolapéldája, a tankönyvi klasszikus dal, amely utat mutatott a New Ordernek, a Pet Shop Boysnak, és a house egyik alapvető építőkockájaként egy egész zsánernek. Úgy általában is 1982 egyik legmeghatározóbb felvétele. (d’Endre)

Még egy példa az olasz-amerikai együttműködésre, arra, hogy az italo azonnali hatással volt az amerikai színterekre, elsősorban a New York-i garage-re és a chicagói house-ra. Egy olyan ötvözettel, amely az electro, az italofunk és bontakozó italo disco tökéletes szintézise, de még lényegében egy-az-egyben minta az LCD Soundsystem számára is. (d’Endre)

A rockerből lett diszkós Domenico Ricchini tökéletes példa arra, hogyan járták végig az italóig vezető utat az olasz zenészek, producerek. Diszkóból az italofunkba vezetett az ő útja is, 1982-ben pedig már három különböző néven (ebben is példamutató volt) építette az italodiszkó alapjait. Sylvi Fosterként (Hookey), pláne Bob Saltonként is klasszikust (Starknight) jegyez, de a How Many Fill az igazi floorfiller. Ja, Joe Yellow-ként még nagyobb sikereket ért 1983-tól. (d’Endre)

Cristina Barbieri mindössze három, szerény sikerű kislemez adott ki a nyolcvanas évek elején, azokat biztos kezű slágerkészítő trió formálta new wave-es italodiszkóvá, de a Tenax fennmaradt a minőségi rostán. Egyrészt azonnal fülbe ragadó a dallamvezetése, másrészt arra is jó példa, hogy bár az italo anyanyelve az erősen tört – izé, sokszor megmosolyogtató nyelvi leleményekkel tűzdelt – angol (how many fill??), olaszul is szól néhány klasszikus. Persze nem úszta meg az „angolosítást”, egy évvel később újra sláger lett Are You Automatic címmel, a fenti Electra előadásában. (d’Endre)

Na igen, a nyelvi lelemények és az ének, sokak szerint ezek az italo leggyakoribb gyenge pontjai. Szerintünk persze egyáltalán nem, de kétségtelen, hogy vannak olyan dalok, amelyek egyszerűen jobban működnek instrumentális verzióban – és a Thanya projekt egyetlen felvétele ilyen. Minden megvan benne, ami az 1982-es italo-évfolyamot zeneileg máig izgalmassá teszi. (d’Endre)

És hogy a másik végletre is akadjon egy példa: az amúgy spanyol Gary Low első slágere – mert a You Are A Danger Európa-szerte az volt – eltúlzott előadás, tényleg nagyon vicces kiejtéssel énekelt blőd szövegek, olaszosan cheesy dallam (a Gazebo-féle romantikus zongorás vonal előfutára), mégis ellenállhatatlan, ha egy buliban szólal meg. (d’Endre)

Franco Rago és Gigi Farina az italo megkerülhetetlen jelentőségű úttörő-innovátor alkotópárosa, minden projektjükkel új színt vittek a formálódó zsánernbe (Atelier Folie, Cariocas, Decadance, Expansives, ‘Lectric Workers…). A Wanexa talán mind közül a legkultikusabb, mivel a master egy rossz minőségben kazettára rögzített felvétel (a vége felé még az egyik csatorna is elmegy), mai technikával helyre lehetne hozni, de így tökéletes, az irányzat barkács bájának mementójaként. Maga a szám csodálatos melanko-italo, elektróballada sasszézó proto-techno grúvval és szívbe markoló szintidallammal, ahogy csak az olaszok tudják. (DJ Perraggio)

A leginkább a Kano révén ismert zenei mindenes Stefano Pulga stúdióprojektje, mely a 80-as években divatos medley-kre (stúdióban felvett mashupokra) szakosodott. Ez viszont egy saját szám az első albumról, kortalan tévészignál-italo – synthwave-eseknek kötelező. (DJ Perraggio)

Laurie Anderson legnagyobb slágeréből (ha-ha nélkül: Angliában 2. helyezett volt) a Dirty Talk stúdió-háttéremberei készítettek sújtós proto-techno feldolgozást. Van még kérdés? (DJ Perraggio)

Az eredetije  B-kategóriás sci-fikbe illő space italo imádni való tyutyú-effektekkel és szellősen funky grúvval, két olasz disc jockey egyszámos projektje (nem mellesleg a népszerű Traks diszkóformáció b-oldalas bonus beats tételének továbbgondolása). Az italóért és általában a vintage szintis olasz popzenéért rajongó Donato Dozzy 2021-es verzió olyan retrofuturista űrhangzásvilágba transzponálja a számot (és a hallgatót), ami jelen idejű, ugyanakkor magában hordozza a korabeli italo tipikus stílusjegyeit. (DJ Perraggio)

Az italo orientalista orientációja külön történet a műfajon belül, a fura Távol-Kelet-mánia rengeteg számot szült, az egészen ihletett deep cutoktól az egzotikumra kihegyezett noveltykig. Míg az ugyancsak ’82-es Chinese Revenge a Koto formációtól időtálló klasszikus, ez a kamu-japán electro-zönge (amit a producer-ász Raffaele Fiume és az italo első számú szövegíró-énekesnője, Spagna hozott össze) inkább szórakoztató bohóckodás.  Az italo-elkötelezett ausztrál Mothball Records 2018-as reissue-ján ez a Betonkunst remix viszont shortcut a szinti-nirvánába. (DJ Perraggio)

A Bagarre nevű obskúrus new wave formáció egyetlen albuma inkább flegma art-diszkó szintikkel, erről a Lemonsweet volt a legerősebb dal, melyhez a Los Angeles-i crate digger és producer adott csipetnyi savas ízt és jó adag trenszt. (DJ Perraggio)

A német ZYX Records 1983-ban adott ki egy válogatást olasz tánczenékből The Best Of Italo-Disco címmel, ezzel megszületett az akkor szárba szökkenő zsáner neve. A lemezen egy kivétellel 1982-es számok szerepelnek, és mivel abban az évben már bőven akadt olyan – amerikai diszkófunkot, európai szintipopot, mediterrán dalhagyományokat és jövőbemutató szinti-machinálásokat egyedi módon összeboronáló – olasz produkció, amire ráragasztható az italo címke, ezt tekinthetjük az irányzat születési dátumának… Erős kezdés volt, negyven év távlatából is elképesztő zenékkel, így két mixbe fértek csak bele a kedvenceink – az első részben középtempótól 120 BPM-ig megyünk:

Aki pedig élőben is rácsatlakozna az italovagonra, annak irány most csütörtökön a Madách téri Központdiszkó!

Published January 19, 2022.