“A mai napig nehezen hiszem el, hogy ezt nem álmodom” – Surfalone debütlemeze

A debütlemez saját, Selected Sounds kiadójánál jelent meg, egy misztikus videó, majd egy másik után, de a projekt maga véletlenül sem új: Surfalone két éve, a Budapest Selected válogatáson mutatkozott be egy merész feldolgozással, ami a Kispál és a Borz 1992-es „Halszív” című számát ültette át sötét techno alapokra. A friss stúdióalbumot a hullám metaforája fogja egybe, ugyanis egy mindent megváltoztató kapcsolat végéről, az azutáni lelki hullámzásról, az utazásról, a főszereplő önmagához történő visszatalálásáról szól.

Az első kérdés előtt álljon is itt az egész album:

Mennyire volt nehéz kicsatornázni magadból ezt a hanganyagot mind időben, mind lelkileg?

Két évig készült a lemez. Nem volt könnyű, rengeteg megtorpanás, bizonytalanság övezte a létrejöttét. A rám jellemző bipolaritásnak köszönhetően voltak időszakok, amikor szárnyalva haladtam előre és mániásan hittem a lemez létrejöttében, néha viszont úgy éreztem, ez az egész csak az én fejemben létezik és sosem lesz belőle kész hanganyag. A számokkal együtt alakultunk, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez az album egy önterápia. Remélhetőleg nem csak engem, hanem másokat is át tud majd segíteni megugorhatatlannak tűnő döntéseken, életszakaszokon, tipródásokon. El kell indulni!

Egészen összetett, széles terepeket bejáró zenéket lehet hallani a címnélküli lemezen. Miért pont ilyenek lettek a trekkek, amilyenek?

Jellemző a számokra a többrétegűség. Érdekes, hogy sok esetben egy-egy zene alapja két évvel ezelőtt született meg egy egészen más hangulatban, életszakaszban és az azóta velem történt események újabb és újabb rétegekként épültek rá a zenére.

Merész, de legalábbis szokatlan döntés volt a magyar ének, ilyen típusú elektronikák tetején nem sűrűn hallunk hazai vokálokat, a 90-es évek Animáján kívül nem is nagyon jut az eszünkbe hasonló. Mi áll a döntés mögött?

Rengeteget gondolkodtam ezen a projekt születésének környékén. Még el is kezdtem angolra fordítgatni a szövegeket, hogy majd külföld, meg világmegváltás. Azután a fejemhez kaptam, hogy én magyarul tudok őszintén írni, magyarul tudom kifejezni az érzéseimet. Lehet, hogy a jövőben lesznek majd más nyelvű Surfalone zenék is, de ennek az albumnak most magyarul kellett megszületnie, mert egyszerűen ez az, ami őszintén jött belőlem.

Át kellett ehhez kapcsolni a fejedben a szögelős teknós Subotage-t a melankolikus Surfalone-ra, vagy az utóbbi mindig is létezett, csak eddig nem volt alkalom megmutatni?

Hasonló döntés állt az új “alteregó” létrehozása mögött, mint a magyar szövegek esetében. Imádom a technót, továbbra sem szűnik meg a Subotage (sőt, pont a közeljövőben jön ki egy Anima ’68 Subotage remix), viszont a Surfalone projekt esetében nem szerettem volna megfelelni semmilyen elvárásnak, nem akartam csalódást okozni azoknak, akik esetleg “Subotage hangzást” vártak volna az albumtól. Egyébként a Surfalone egyfajta összegzése a zenei élettörténetemnek. Annak idején énekeltem és gitároztam a saját alterzenekaromban, később techno dj és producer lettem. Most itt van egy hibrid projekt, ami én magam vagyok. De legalábbis a gyermekem.

Hogyan zajlott a workflow, és te milyen zenei eszközökkel dolgoztál?

Nagyon szeretek ritmusokat létrehozni, ha nem gitáros alterpunk lettem volna 14 évesen, akkor tutira dobolni kezdtem volna. Így általában először a ritmusok, a dobszekciók születtek meg. Sok dobhang jött ki Vermona DRM1 MKIII-ból, de a barátoktól kölcsönkapott eszközökért is nagy köszönet jár: Felcser Máté Push2-je, Gyutai 9b0 Balázs Machine-ja, Stámusz Feri MFB Tanzbär dobgépe nélkül most nincs ez a hanganyag. De olyan ritmusok is voltak, amiket iPaden írtam egy vonaton, fülhallgatóval.

Csak mindezek után jöttek a dallamok, szintik és a gitárok, amik lelket adtak a zenéknek. Egyik kedvenc analóg szintetizátorom, a Microbrute, vagy akár a gyerekkori, édesapámtól kapott Yamaha PSS-140 szintim is sok dallamot csiholtak nekem, de Ámon Janó fogadott bátyám Nordlead-je is megborította kicsit a hangzást, amíg nálam volt. Továbbá sok, általam rögzített hang is szerepel a lemezen, melyek nagyrészt a saját életemre utaló kis titkos referenciák.

Az ének pedig Döbrösi Lauráé, akit a legtöbben az Aranyélet című sorozatból ismerhetnek, de itt most a finom hangjával kerül előtérbe. Milyen volt vele dolgozni?

Azon túl, hogy sok esetben az ő éteri vokáljai rakták végleg tisztába a zenéket az én, kevésbé éteri hangom mellett, valami egészen egyedi művészeti-lelki együttállás alakult ki köztünk, ami annyira ritka, hogy a mai napig nehezen hiszem el, hogy ezt nem álmodom. A Hullám című számban például saját versét énekli, de az a vers olyan, hogy akár én is írhattam volna.

Van még valaki a nemjöhetettvolnalétre-szekcióból?

Persze, az egyik legfontosabb részről nem feledkezhetünk meg, ez pedig Takács Peti munkája (Analogue Zone), aki nélkül soha nem állt volna össze ez az egész. Amikor először láttam, ahogy az End of Str. Katatonia gitárszólójánál fel-alá mászkálva, izgatottan magyarázta nekem, hogy, Laci, ezt megcsináljuk, ez nagyon jó lesz, az valami olyan élmény volt, amit korábban szinte soha nem tapasztaltam. Óriási fless csapatban dolgozni, és rengeteget tanultam tőle, pedig egészen más zenei világokból érkezünk. Iszonyatosan vágja a tech side-ot, maximalista és precíz. Az albummal együtt egy újabb klip is kijött, ezt pedig ismét Papp Ákos, azaz az öcsém készítette, akárcsak az előző, “tükörmaszkos” videót. Birinyi Tominak pedig a borítót köszönhetem, ő szerintem valami fura lélekröntgennel lefotózta azt, ami bennem van, és lerajzolta.

Lesz zenekaros felállás, vagy bármi egyéb továbbgondolása a projektnek?

Abszolút! A projekt köré olyan lelkes és tiszta energiájú emberek kezdtek el gyülekezni, hogy egyértelmű számomra a következő lépés: ebből élő produkciót csinálunk. Alakul a csapat.

A vinyl lemez közösségi finanszírozási formában megvásárolható itt.

… És elérhető az összes ismert zenés felületen is:
Soundcloud / Beatport / Spotify / Itunes / Deezer / Google Play

Published February 22, 2018.