“Szcénát kell építeni, össze kell fogni”

Két házi válogatáson vagyunk túl: 2020-ban, majd a Covid levonulását követően 2022-ben is kijöttünk egy tripla lemezzel, rajta lokális tehetségekkel. Azóta magabiztosan mondhatjuk: a magyar zene tényleg megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez. Mert az új nemzedék ügyes, tanulékony, és nem is titkolja el a jó ötleteit. De mi lett azóta a pályázóinkkal? Elmondjuk, és még néhány más dolgot is.

Nemrég Sajó Dávid írt egy ultrafontos cikket a magyar popzene paradigmaváltásáról. Egészen pontosan generációváltást írt a címben, de elemzésének középpontjában mégiscsak az az átalakulás áll, ami sokkal átfogóbb, mint amilyennek elsőre látszik – ahogyan végig is megy az írás a műfaji kalodák elvetésétől a zeneipar arcon röhögéséig. És ezt már mi tesszük hozzá: úgy néz ki, ez az új korszak nem csak a legbefogadhatóbb, vokálközpontú, a Budapest Parkot huszonévesekkel totálra pakoló könnyűzenét érinti. Nekünk, a Telekom Electronic Beats hazai brigádjának a két zenekutató pályázat nyomán volt – de persze azon túl is – szerencsénk elsőkézből ráébredni, hogy Magyarország villanyzenéje úgyszintén másabb, mint valaha.

Bátrabb és jobb. Mármint az a része, amire felkaptuk a fejünket. Mert azt azért eláruljuk (hogy aztán ezzel a részével ne is foglalkozzunk többet): ennyi bazári EDM-et és kokós techhouse-t még sosem hallottunk ekkora dózisban. Miután azonban ezeket lehámoztuk, elénk tárult egy olyan közeg, amilyenje talán sosem volt még az országnak: ezek a srácok kenyérre kenik a külföldi trendeket, hajlandóak néha egészen súlyosan mélyre menni, kísérletezni, és mindenekelőtt: nem félnek a saját hangjuktól.

Hogy mennyire színes a paletta, az a 2020-as első albumunk finalizálásakor már egyértelművé vált – ennél már csak az volt üdítőbb, amikor lekövettük, hogy az idő előrehaladtával az albumok főszereplői milyen szép lendületbe jöttek. Hogy rögtön egy nemrégmúltbeli eseményre csatlakozzunk rá: a Flanger Kids duója pár napja már az egyik legkeresettebb angol indiepop énekesnő, Nilüfer Yanya előtt melegíthette be a színpadot, és persze nem álltak le a dalgyártással sem:

#Girlpower fronton az egyik leglátványosabb ívet a szólóprojektjével szintén nálunk debütáló BÖBE írta le: egyre kitárulkozóbb új dalok, közreműködések, koncertek halmaza, hivatalos Spotify listákra kerülés (és persze a miénkre is 😏), Glamour Women Of The Year gála jelölés, sportarénás fellépés Halott Pénz előtt, bécsi fellépés a Waves Vienna showcase fesztiválon – ha valaki nem unatkozik, akkor ő az.

Extraspeciál öröm volt első kézből hallani tőle, hogy “a pályázatnak és az ott kapott pozitív visszajelzésnek köszönhetően mertem már bátrabban kísérletezni, és így, hogy nem függtem senkitől, sokkal hatékonyabban tudtam dalokat írni és kiadni.”

A Huszár Kristóf, Puskás Dalma Tamara és Kriska Bálint alkotta AGAVOID-ot sem kellett félteni, jöttek új nagylemezzel (“megfelelő morfondírozási alapanyag délután négy órai sötétedéshez” – írtuk akkor, és tartjuk továbbra is, ha már egyszer ismét beléptünk az évnek ebbe a szakaszába), meg klipszemledíjas klippel, amiben egymást klónozták össze egy emberré, szobrászati értelemben:

A kategóriákat meghaladva, de mindig újszerű soul-funk-ittas zenékben gondolkodó Kocsis Bence OIEE-projektje is a progresszió egyértelmű jeleit mutatta, volt itt pesti-prágai-pozsonyi road movie, egy másik lebilincselően vidám klip straight outta Városmajor, de persze favoritunk az a remix is, amit annak a Solére-nek készített, aki aztán idei válogatásunk popzenei zsűritagja lett. Csak hogy nehogy ne érjen össze minden mindennel, ugye:

Na és mi a helyzet Ben Leavezzel? Ő már első teljesértékű lemezével is becsekkolt 2021-ben, amit olyan dolgok inspiráltak, mint a Holon elmélet, a mesterséges intelligencia, az alvási paralízis, a transzparencia és Atlantisz mítosza – az idei folytatás pedig már egy magát újragondolt alkotó portréját festi elénk. Ebben a fél évvel ezelőtti klipben az új perszóna kortárs táncol a régi karakter zenéjére, ami ezért különösen izgalmas statementté válik:

A klubzenés lemezünkön szereplők karrierjét is kifejezetten jó érzés nézni. Mankindnak az elmúlt két évben alig volt lekötetlen hétvégéje, ami a dj-zést illeti, és időközben az AETHER programmenedzselésébe is beszállt; Normal Tamas szerepelt a Dalmata Daniel, az EXILES és a Farbwechsel közös szuperválogatásán (itt írtunk róla), zenélhetett a BRVTAL kollektívával a legendás rotterdami Operator rádióban, miközben tovább gördíti a vasbeton sziklákat a város egyik legőszintébb techno-fókuszú csapatával a Műhellyel.

Ami egyébként úgy idén, ahogyan tavaly is, már a Budapest Pride-on is indíthatott saját kamiont – sosem volt még ekkora Love Parade flashback a budai rakparton, és sosem volt még ekkora expozéja a magyar technónak budapesti köztéren:

Persze nem áll szándékunkban elhallgatni a nemzetközi sikereket sem. A magyar elektróérsek, CT Kidobó felrobbanásáról egy hosszabbat is értekeztünk, de akinek ez TL;DR, annak röviden: a jólfésült jóember leigazolt The Hacker kiadójához, teljesen megérdemelten. De azért inkább olvassátok el az interjút, és fessétek alá ezzel:

És persze itt van CVRDWELL, bizonyos értelemben a honi underground techno aranytojást tojó kakasa, aki mára gyakorlatilag a legerősebb, külföldön is elismert arccá lépett elő ezen a fronton.

Azon túl, hogy az elmúlt két évben klipet csinált és hajléktalanokat támogató streamet gründolt, markáns arculatú saját kiadót alapított, folyamatosan válogatásokra és podcastekbe hívják, zenéit – ezt az épületes tételt itt lent például Setaoc Mass – játsszák szerte Európában.

És persze játszik ő is, hol 999999999-nek vagy éppen SNTS előtt melegít, hol a Technokunstos Isuval b2bezik, hol az Alkotótáborban lájvozik, de hogy mikor alszik, azt egyelőre nem tudtuk még meg.

A Telekom Electronic Beats válogatásokkal azonban nem zárult le a történet, sőt, egyeseknek ekkor kezdődött csak el igazán: az albumokról éppencsak lecsúszott, kreatív pályázókat az imPro School befogadó karjai közé tereltük, hogy még tovább tudják bontogatni az elképzeléseiket. Ők el is mondták nekünk, miben segített nekik a vezető oktatók, Iamyank és Zsüd kurzusa.

Róluk forgattunk egy kisebb etűdöt tavaly:

Azóta néhányukat újrakérdeztük, hogy így visszatekintve milyen lökéseket kaptak a zenei előmenetelükben.

“A kurzus nekem inkább mindset jellegű segítség volt, mintsem technikai. Amikor részt vettem a pályázaton, még Bács-Kiskun megyében laktam egy pici településen, így eléggé el voltam szigetelve mindenféle ingertől, és nem is nagyon ismertem senkit személyesen, aki hasonló zenét csinált. De amikor elkezdtük az imPrós cuccot,

észrevettem, hogy mennyien küzdünk ugyanazokkal a problémákkal producerként, és ez adott egy pici önbizalom boostot a zenémmel kapcsolatban.

Illetve arra is segített rájönni, hogy szcénát kell építeni, és össze kell fogni azokkal az előadókkal, akik hasonló szemléletmóddal rendelkeznek (amúgy tök jó látni, hogy van egy új generáció most itthon a kísérleti zenében, pl. asvanyviz2, SUTA, Varsás Gábor, akivel kollaboltam is“ – meséli Kovács Viktor, aki sudden/death néven készíti az ilyen sújtásait:

Horváth Péter, azaz Dzsó arról számolt be, hogy az önelemző gondolkodásán is lendített ez a tíz alkalom: “az utóbbi időben arra jöttem rá, hogy mennyi mindennel nem vagyok még képben, legyen szó akár a zene rendszeréről, akár a hang fizikájáról. Azóta ezekkel a rendszerekkel igyekszem ismerkedni. A tudásomat lassacskán biztosnak érzem, ennek a megalapozásához viszont elengedhetetlen volt az órákat követő sok-sok eszmecsere Yankkal és a többi diákkal.”

“Nagyon szuper volt az iMPpro-s különdíj, egy olyan közegbe helyezett, ahol hozzám hasonló szintű emberekkel ismerkedtem meg. Az mindenképp jól esett, hogy bár nem kerültünk be a válogatásra, kaptunk egy kis segítséget a továbbiakhoz. Erőt és inspirációt adott befejezni egy konkrét projektemet” – tette hozzá Markos Levente, azaz Markosch, aki időközben ilyen, teljesen különböző, a maguk módján elvadult univerzumokat eresztett szabadjára:

Persze az imPro-s szessönök egyik legismertebb arca az azóta kirobbanóan népszerűvé vált Дeva, aki önazonos, pulzáló folktronikus dalaival valamit borzalmasan eltalált az elmúlt két évben. Őt is megkerestük, és kisebbfajta motiváló tanmesével állt elő.

“Bármibe is kezd bele az ember, nem szabad elfelednie, hogy a zsák, amit cipelni szeretne, néha eszméletlen nehéz lesz. Zenei általános mellett hét évig jártam zeneiskolába, és sokszor megfordult a fejemben, hogy befejezem. Azóta nagy hálás vagyok a fiatalabb énemnek, hogy nem tettem meg, bármennyire is nehéz volt az a puttony néhanapján. Kitartás, kitartás, kitartás”

• mondta Dorina.

Nemrég persze az új imPrósokhoz is benéztünk, akik éppen ezekben a hetekben járnak a Teréz körúti inspirációs elektronikus zenei barlangba, és már ott tartanak, hogy az egyik feladatban a világ egyik leghíresebb kortárs sci-fijére írtak soundtracket, egy másikban pedig olyan érzelmeket kellett zenébe önteniük, ami rájuk nem jellemző. Róluk itt lehet olvasni, és fotókon is megtekinteni őket, sőt, az emlegetett nemhivatalos filmzenékbe is belehallgatni.

A friss nemzedék lába tehát itt van már az ajtóban, és ne aggódjunk afelől, hogy a megfelelő időben nem jön át rajta. Átjön. Mi meg reméljük, hogy itt leszünk még, hogy hírt adjunk róluk.

Published November 04, 2022.