Szétfújt pesti metrókocsiktól a technólegenda albumborítójáig
Boldog egyéves születésnapot Ken Ishii legutóbbi lemezének, aminek a magyar exgraffitis Nikon készítette a borítóját!
Nikon Lacit a magyar főváros egyik legtöbb kredittel rendelkező, első festékeskannáit a 90-es évek közepén kiürítő writereként (azaz graffitiseként) szokás számon tartani, aki az üldözött underground népművészeti műfaj felől az évek során eljutott a legális, nehézsúlyú grafikusi munkákig – ahogyan ez az evolúció történni szokott ebben a közegben. Nincsen már ideges körbenézegetés vasúti pályaudvarok hátsó traktusainak környékén, nincsenek már adrenalintól fűtött esték, a tányérsapkáktól már az új streetart-generációknak kell tartania.
Mégis egy klasszikus utcai festése volt az, ami addig a megbízásig hajította őt, hogy már a Detroit techno által inspirálódott japán gépzenésznek, Ken Ishii-nek készítse a hivatalos artworkjeit. Az ő legutóbbi albuma, a 2019-es Möbius Strip épp most volt egy éves, ezért jobb időt nem is találhattunk volna arra, hogy megkérdezzük Nikont, hogyan vezetett idáig az ösvény.
Kiderült, a sztori egészen hihetetlenül könnyedén bontakozott ki. “Egyszer kiposztolta a Facebookra híres trekkjét, az 1995-ös Extrát, én meg egy sima kommentben odaraktam neki egy képet az én saját Extra graffitimről. Nem volt vele célom, csak ilyen kedvem volt.”
Meglepő módon válaszolt: érdeklődött, mi ez és hol láthatja.
Innentől levelezni kezdtek.
“Megírtam: illusztrátorként dolgozom, amennyiben igényt tartanának szolgálataimra, azt a legnagyobb örömmel venném – természetesen bármi ellenszolgáltatás nélkül, de ezt is mintegy utóiratként, semmi kellemetlen nyomulás nem volt benne. Eltelt néhány hónap, és levelet kaptam tőlük, hogy átnézték a munkáimat, ami nagyon tetszik ott mindenkinek, különösen Kennek, és igazán örülnének neki, ha legújabb albumának a borítóját elkészíteném.”
Aki csak képzelődött hasonló helyzetről, gondolhatja, micsoda megható és örömteli megtiszteltetés az ilyesmi.
Tartották a kapcsolatot, aminek az eredménye az lett, hogy három single és egy komplett album artworkjeinek elkészítésében egyeztek meg. Az első a Green Flash című trekkhez készült, aminél egy elszállós, autópályán naplementébe száguldós hangulatot hallott ki a dalból Nikon, és a dalcím alapján beleépítette a zöld villanás nevű, viszonylag ritka légköroptikai jelenséget is, ami rövid idővel napnyugta előtt vagy napkelte után figyelhető meg.
Majd jött a főmeló, a Möbius Strip című album vizuális kísérete.
Ehhez iránymutóként kiemelt figyelmet kapott Nikon korábbi Neon Noir című illusztrációsorozata, ahonnan az egyik rajzát végül fel is használták. A látvány lényeges eleme maga a tényleges Möbius-szalag volt, ami itt különleges tervezést kívánt, ezért felkereste Dukai István grafikus barátját (egyben számos Telekom Electronic Beatses kreatív elkészítőjét is – a szerk.), aki maga is óriás technórajongó, így az album arculata az ő ráhatásával kapott igazán jellegzetes karaktert.
A cikk ezzel az albumborítóval indult, így ide inkább már berakjuk hallgatásra magát az albumot:
Harmadik feladatként érkezett a kollaboráció Laci számára legerősebb alkotása, a Jeff Millsszel közös Take No Prisoners single.
“Itt Ken javaslatára valami nagyon erőssel, energikussal, kompromisszumot nem tűrővel kellett előállnom. Ezért ehhez szokásomtól eltérően alternatívákat sem mutattam, elsőre átment a kép, módosítások nélkül. Végül a Bells of New Life című dal gyönyörű videójához készült el a negyedik cover. A lebegő ikerlányok szintén nagy kedvenceim, ők jelenleg az UMAA label nyitóképét alkotják” – mesélte el Nikon.
Bár Nikon abszolút szerelemprojektként indult neki a közös munkának, végül nem rajongói szívesség lett belőle, hanem mindkét félnek gyümölcsöző együttműködés. Szép volt! Ennél már csak az lenne a szebb, ha a jövőben még több hazai vizuális szakember áldaná meg a világ albumborítóit a saját ötleteivel. Írjátok meg a hungary@electronicbeats.net címre, ha tudtok ilyenről!
Published October 26, 2020. Words by Unger András.