“Egy jó kiállítás olyan, mint egy jó mix” – Villanások a Nemzeti Galéria TechnoCool kiállításáról

Szögezzük le minden előtt: a most nyílt, és február 11-ig látogatható tárlat nem a techno jövőjéről vagy jelenéről szól. Sőt, nem is a technóról. Ezt a kontextust azért fontos itt hagynunk, mert ha valaki enélkül, csupán a kiállítás elnevezésére hagyatkozva vált jegyet, az első benyomások farvizén akár csalódásszerűséggel is érkezhetne meg a Nemzeti Galéria tereibe.

Viszont ha elmondjuk, hogy a kiállítás a rendszerváltás utáni új élethelyzetre, a szabadság élményére koncentrál, testközelből mutatva be a 90-es évek kortárs művészeti gondolkodását, amire akkortájt a horizonton frissen feltűnő elektronikus zenék és Magyarországra is beszüremkedő acidparti-kultúra is hatással volt, akkor máris összeállnak egésszé a részek.

Ráadásul egy olyan korszakról beszélünk, amikor a művészeknek nem lebegett a szeme előtt, hogy amin épp dolgoznak, egyszer pénzt fog érni: a műveket szabad kreativitásból és meggyőződésből készítették.

A kiállítás kurátora, Petrányi Zsolt szintén a kilencvenes években kezdte pályáját. Szerinte sokat elmond arról, hogy az akkori művészeti szcénát mennyire eltalálták az újszerű zenék, hogy több alkotó lemezborítókról idézett, kiállításmegnyitókon DJ-k jelentek meg, de az sem volt utolsó szempont, hogy a 70-es, 80-as évek egófókuszú művészfelfogásába még nem fért volna bele a hangmintázás, a mix, az alternatív identitások – az elektronikus zenék viszont ezeket a kapukat is szélesre tárták, hirtelen sok minden zöld lámpát kapott.

“De ez nem csak a művészek, hanem a kurátorok számára is példát jelentett. A jó kiállítás olyan, mint egy jó mix. Kurátorként különböző művészekkel dolgozom együtt, és ha megfelelően rakom őket egymás mellé, akkor abból lesz egy flow. Ha nem megfelően, akkor nem”

– mondta Petrányi. És ha már mix, aminek a kezdetekben a lemezjátszó volt az alapja, akkor az sem csoda, hogy a TechnoCool minden szekciójához hozzárendeltek lemezeket, illetve a kiállításhoz kapcsolódóan két vinylt is kiadnak: az egyik Prieger Zsolt ‘89-es, az Anima Sound System előtti első elektronikus zenei demója, a másik pedig Palotai Zsolt huszonhárom évvel ezelőtti különleges ambient mixe, ami soha nem jelent meg vinylen.

Ebben az új, szabadkereskedelmi szituációban egyre több divatmagazin, tévécsatorna lett elérhető itthon, ami sokkolta a korabeli nézőket, hiszen hirtelen úgy tűnt:

Nyugat-Európában mindenki gazdag és szép és izmos.

Ez hirtelen fellendítette Magyarországon a szépség- és fitneszipart, ami sok művészt foglalkoztatott: Nagy Kriszta például a 200.000 Ft című ikonikus munkáján a Photoshopot megelőzve hat különböző formájú mellet montírozott saját meztelen testére, Komoróczky Tamás videóinstallációjában pedig azt nézhetjük végig, ahogy egy aerobik-órán ő egyedüli férfiként vesz részt. Gyenis Tibor munkáin férfi izomimplantátumokat kínál, vele szemben pedig ökölbe szorított kigyúrt férfi karokat látunk kiemelkedni a padlóból.

Ebben az időszakban kelt életre a Spektrum TV, az Élet és Tudomány újság, egyre több cikk jelent meg az ózonlyukról, a globális felmelegedésről. Lakner Antal műegyüttese látnoki módon reflektál erre: szándékosan gyógyszeripari designt használva olyan termékcsoportokat hozott létre, amik egy-egy szükséghelyzetet próbáltak körülírni – sokan úgy is hitték, hogy ezek valóságosak. Van itt moha, ami a tüdő felületén telepszik meg alternatív levegőteremtési eszközként, mellette egy ideális szobanövény, ami befelé nő a cserépben, tehát nem látható kifelé, és egy olyan gumó, amit csak beveszel, és aznap nincs szükséged más táplálékra.

A hagyományos társadalmi szerepekkel való játék is sok munka témája: Eperjesi Ágnes például akkoriban arra lett figyelmes, hogy jóformán minden, takarítással összefüggő termék csomagolásán női kéz szerepel illusztrációként. Ezeket a képeket kigyűjtötte, alumíniumlemezre nyomta őket, majd stílszerűen egy falnyi csempét készített ebből az összességből.

Németh Hajnal és Beöthy Balázs egy párt alkottak, hasonló testalkatuk miatt sokszor hordták egymás ruháit. Emiatt kezdték el fotósorozatukat, ahol szinte egymás tükörképeinek tűnnek, remekül láthatóvá téve a férfiasnak vagy nőiesnek aposztrofált norma megkérdőjelezhetőségét.

De befogadhatjuk Koronczy Endre Fodor Jánossal készült streetfotó-sorozatát is, amiből nem csak zseniális outfiteket leshetünk el, de

a modell mögött éppen a WestEnd épülget, így folyamatában mutatja be, ahogyan egy teljesen újfajta bevásárlókörlet jön létre a semmiből, ami Budapest életében azóta is meghatározó.

És ha már fashionizmus, Németh Hajnal videóján pedig egy divatbemutatót követhetünk végig, ám egészen meghökkentő módon: a catwalk ugyanis egy fürdőszoba, a ruhákat pedig second hand boltok kínálatából válogatták össze.

Az identitás kulcskérdés volt ebben az időszakban: a lemezlovasok szabad névválasztása, ahogy nem a saját nevükön szerepelnek, a képzőművészetben is megjelenik.

Uray-Szépfalvi Ágnes, Nemes Csaba és Szoboszlai János közös projektjében például kvázi megprankelte az elit művészvilágot: előbbi festette a képeket, utóbbi írt róluk, az így megszületett cikkek egy Magyarországon élő francia diplomatáról szólnak, aki fest, de nem kívánja felfedni kilétét, sem a művészvilág részévé válni, azonban szeretné kiállítani festményeit. A megtévesztés olyannyira jól sikerült, hogy a Francia Intézetben meg is rendezték a soha nem élt Monique L. kiállítását.

Nemes Csaba és Veress Zsolt közös projektje is az identitás kérdésének fricskája: a két művész ugyanis hivatalosan, közjegyző előtt nevet cserélt, ezután pedig mindketten kizárólag a másik nevében alkottak. Ennek az aktusnak a kifejezése ez a forgó reklámtábla, ahol Pepsit Coca Colás üvegbe töltenek, és fordítva, majd a végén ezt a két művész megissza, csakhogy eddigre már fogalmunk sincs, tulajdonképpen ki melyiket is issza. Ez egészen odáig tartott, míg az igazi Veress Zsolt fel nem hagyott a művészet gyakorlatával, Nemes Csaba pedig alkotott tovább – Veress Zsolt nevében. Amikor végképp idegesítővé vált számára, hogy más nevében alkot, az övében pedig senki, felbontották a szerződést.

De ezt már tényleg nézzétek meg élőben! Illetve sok minden mást is, amiknek részletezése már kitolta volna ennek a cikknek a kereteit. Szép az idő, mehet a séta ide egészen február 11-ig.

(Szavak: Bán Gabriella)

Published November 02, 2023.