“Csak olyan zenét küldj, amit pár év múlva is meghallgatnál”

Pár napja berúgtuk a motort zenekutató pályázatunk alatt: még ezen a nyáron, a legismertebb online zenei platformokon megjelentetünk három válogatást, amiken remélhetőleg lávaként felfelé furakszó fenoménok legfrissebb hangzású számait sorakoztathatjuk fel egymás után, aztán tolhatjuk repeaten ezeket a Balaton partján, amíg le nem merül a kékfogú hangszóró.

A három válogatásalbum külön-külön műfajok jegyében ölt alakot, a házon belüli döntéshozatalt pedig mindenképp szerettük volna kiegyensúlyozni külső szakmai zsűrivel, ami ráadásul dupla szavazattal rendelkezik majd az egyes beküldött számok tekintetében. A Popping kategória fő kritikusa Sajó Dávid, az Index.hu titokban hatalmas szívű kulturális újságírója (a nyitóképen középen), a Clubbing kategóriába érkezett zenék felett a Technokunst, Alkotótábor és Aktrecords-alapító Isu (balon) hadonász egy pallossal, az Xperimenting kategória felett pedig a kísérleti zenék legtermékenyebb hazai kiadójának, az Exiles-nak a vezetője, Kolbenheyer Erik (jobboldalt) őrködik. Őket kérdeztük.

Telekom Electronic Beats: – Így látatlanban, azaz hallgatlanban van már valamiféle elképzelésetek, mi alapján gondolkodtok majd egy-egy beérkezett zenéről? Mit fogtok figyelni? Bármiféle puha, vagy ellenkezőleg, nagyon is kemény szempontrendszer, ami lebeg már a lelki szemeitek előtt?

Sajó Dávid: – Nálam a legelső szempont mindig az, hogy ha valaminek az első néhány másodperce kirívóan rossz, akkor halál felesleges utána tovább hallgatni. A legelső a benyomás a legfontosabb, és ha egy dal ott tudja tartani a figyelmem mondjuk fél percig, akkor tőlem lehet bármilyen műfaj, biztos értékelni fogom. A pop kategóriánál szerintem nem annyira fér bele a nagyon barkács, nagyon demó szintű zene (kivéve persze, ha valami eszetlen zseniális cuccról van szó), ezért nálam egy ilyen erős alapmegkötés lesz végig.

Kántor István Isu: – Vannak emocionális és racionális szempontjaim. Az emocionális nagyon egyszerű: jó zene vagy rossz zene, meghallgatnám-e többször. A racionális szempont: játszanám-e, mint dj, vagy megrendelném-e a boltba, mint lemezboltos.

Kolbenheyer Erik: – Nálam szempont, hogy mennyire bír autonóm világgal egy treki, van-e logikusan (akár sajátos logikával, vagy épp tiszta káoszból) építkező eszközkészlete, narratívája (vagy csak eleje-közepe-vége), mondjuk, hogy tiszteleg a régiek előtt vagy inkább utánoz klasszikusokat, netán ezeket mind levetkőzve, sikerül valami tényleg újszerű nyelven szólnia.

TEB: – Milyen ismérvekkel érdemes rendelkeznie egy trekknek, ha az alkotója be akar kerülni a shortlistre?

Isu: – Nagyon fontos, hogy muzikális és egyedi hanggal bíró legyen.

Erik: – Szeretem a részletes, kitekert hangokat és kicsit kivagyok a tiszta konzervzenéktől, illetve jó, ha van inspiráció, de nincs rosszabb az utanérzeteknél. A felépítés kérdésében (mert az experimentális zene szerintem inkább megközelítés, mint műfaj) fontos, hogy amennyiben tudatosan dekonstruál egy zsánert az alkotó, ismerje a lebontandó stílus formajegyeit, mintázatait és ütemeit, persze fontos a termékeny nemtudás és absztrakcióra való hajlam is.

Dávid: – Legyen jó? Ennél konkrétabb ismérveket előre kiszabni full értelmetlen.

TEB: – Hogy látjátok, merre halad a kategóriátok 2020-ban? Halad egyáltalán valamerre, lehet még újat mutatni, vagy minden kitaláltak már, és marad a már ismert elemekkel legózás? Esetleg jön a mesterséges intelligencia, és lassan már megírja helyettünk a dalokat?

Isu: – Vicces ez a mesterséges intelligenciával való riogatás, ami már a hetvenes évektől foglalkoztatja a világot, de még mindig nem használja az emberiség a művészet kiváltására, így ezzel nem is foglalkoznék tovább. A zene, mint kifejezési forma stílustól függetlenül a huszadik században már nem sok újat tudott mutatni, azonban az emberiség töretlenül elő fog állítani újabb és újabb műveket. Elkerülhetetlen az áthallás, de már rég nem kell ezen annyira görcsölni. Alkotni kell szívből és ez mindig megtalálja a maga hallgatóságát.

Dávid: – A pop és az elektronikus zene kapcsolata egyértelműen a 21. századra lett a leggyümölcsözőbb, és a 2010-es évek már bőven arról szólt, hogy egy popzenei előadó nem feltétlenül mindig a legtrendibb hangzásokat és műfajokat nyúlja, hanem saját maga is próbál újítani úgy, hogy az egyszerre befogadható mainstream és underground szinten is. Egy FKA Twigs, egy Charli XCX, de már egy Dua Lipa alatt is olyan zenék szólnak, amik gyakran formabontóak, és nem feltétlenül a legfelkapottabb zsánerekből táplálkoznak. Nyilván attól még messze vagyunk, hogy Madonna dekonstruált rave-re énekeljen, de a popzene egyértelműen sokkal kísérletezőbbé vált az elmúlt években.

Erik: – Így van, a fúziós zenék erősödnek, a gabber keveredik a rappel, a hardcore techno találkozik ambienttel, a pop az IDM-mel elegyedik és így tovább. Előtérbe került egyfajta glokális trend, amely keveri a globálisan ismert műfajokat a lokális és autentikus hangszerekkel, énekirányzatokkal, végérvényesen megszüntetve ezzel a nyugati zene fogalmát. Továbbá domináns témává lett az önidentitás, a marginalizált csoportok jelenléte, az emberen túli (nélküli) világ, a kódnyelvek, és talán a disztópikus szandok is reneszánszukat élik. ㋡

TEB: – Szerintetek mi az erőssége a hazai hálószoba-producereknek ma?

Erik: – Szerintem az, hogy kevésbé hozzáférhető (értsd drága) egy analóg setup a pályakezdő zenésznek, ezért jobban meggondolja mire költ, költ-e, hogyan alkalmazza a már meglévő eszközeit, esetleg épít magának egyet DIY módszerekkel? Kevesebb dobása van nálunk egy zenésznek, nagyobb a tét, ezért belead mindent, és még annál is többet, szóval a találékonyság és a kényszer a fő húzóerő.

Dávid: – Nem igazán tudnék általános erősséget mondani, meg szerintem nincs is ilyen. Nincs budapesti hangzás, nincs magyaros hangszerelés, nincs olyan magyar sajátosság a popzenében, amit erősségnek tudnék hívni.

TEB: – Mit gondoltok a producer-utánpótlás helyzetéről? A rádióbarát zenészek és zenekarok orrvérzésig tobzódnak, de gyűlik-e már az újgenerációs, otthoni molyolgatásból valami innovatívat alkotni akaró sereg a horizonton?

Dávid: – Szerintem a következő pár évben kezd el majd igazán látszani először az a generáció, aki már Youtube-tutorialokból tanult meg 12 évesen trap alapokat írni Garage Bandben, hogy aztán 20 éves korára már valami egészen más dolgokkal próbálkozzon. Ez a korosztály szerint nagyon komoly hatással lesz a magyar popzenére, és ennek már most is látni a nyomait.

Erik: – Azt látom, hogy egyre több az olyan önszerveződő, fiatal crew, akik nem várnak senki jóváhagyására, és tolják a tartalmakat maguktól, erős nemzetközi networkjük van és unnak minden megszokottat. They live!

Isu: – Kíváncsi vagyok.

TEB: – Bármi üzenet a lelkes beküldőknek?

Isu: – Csak olyan zenét küldj, amit pár év múlva is meghallgatnál!

Erik: – Nincs olyan, hogy túl sok torzítás.

Dávid: – Szabad Tibet!

Ha megjött a kedved, hogy megmutasd magad, akkor: Kerülj fel a zenéddel a Telekom Electronic Beats válogatására!

Published May 26, 2020. Words by Unger András.