A hedonista DJ a múlté, itt a testedző DJ? Nathan Micay az élő bizonyíték

Ahogy az egészségtudatosság egyre jobban beférkőzik a mindennapjainkba – nagyon helyesen -, úgy teljesen valid témává vált az elmúlt időkben az éjszakai élet és a testi-szellemi jólét összefésülése. Ma már nem az az elsődleges, hogy szétkenje az ember a tudatát a klub sörtől tapadó padlóján, hanem az, hogy érezzük magunkat őrületesen remekül, de azért úgy, hogy ép bőrrel jöjjünk ki belőle.

És ez különösen igaz a turnézó, hotelről hotelre, városról városra szálló, magányos, bioritmusborogató producer DJ életstílusra: az olyan sztárok esetei, mint a pár éve zártosztályra került dubstep-kisisten Benga, az öngyilkos gondolatait bevalló Kid Cudi, vagy a sajnos ténylegesen a halálba menekülő Avicii egyre plasztikusabban mutatják meg, hogy a problémával kezdeni kell valamit (ahogy arra anyaoldalunk is többször kitért).

És akkor itt van a korábban Bwana-ként is ismert Nathan Micay, aki Boiler Room-debütjében azzal indított, hogy tisztességesen lenyújtott.

Aztán a 39. percben kap egy proteinshake-et is. Teátrálisnak tűnik, de a kanadai arcán iróniának a szikrája sem pislákol fel.

Egységsugarú izomagynak betudni őt azonban borzalmasan gáz tévút lenne: Micay, ha éppen olyanja van, kalauzt ír kedvenc animéinek soundtrackjeihez, vagy éppen szeretett trance (!) lemezeiből tart bemutatót, esetleg kisujjból kirázza 2018 nyárislágerét.

Német kollégáink nemrég leültek vele interjúzni, ahol rögtön a szemükbe szökött – a kidolgozott alsó, illetve felsőtesten túl – a felismerés, hogy a színes, levegős hauzokat a világra szabadító zenész szinte mindent megtestesít, amit egy lemezlovastól jellemzően nem várunk.

Például hihetetlenül kipihentnek tűnik.

De egyébként még kávét sem iszik, minden másról nem is beszélve. Mindez éles kontrasztban áll jelenlegi lakhelyének, Berlinnek a jól ismert éjjeli arcával, ahol eleve esélyesebb a bejutás a Berghainba, ha látszik a klubberen, hogy már megfelelő állapotban van.

A világ azonban, ahogy arról cikkünk eredetije is szól, mintha kezdene elmozdulni a – tavaly ősszel Budapestet is megtáncoltató – Micay által is képviselt hozzáállás felé. Avicii tragédiája tavaly olyan volt, mint egy fejbeverő wake up call, azóta pedig egyre gyakrabban hallani technóalkotókról, hogy személyi edzőt fogadnak vagy éppen növényi étrendre váltanak.

Persze a brillírozó kanadai nem a semmiből jött: a húszas éveinek elején erőemelő volt 104 kilós tömeggel, de, ahogy vallja, a méret a fiatalok játéka, ma már a funkcionalitás jegyében az erőre, a kitartásra és a rugalmasságra koncentrál. Ez az attitűd pedig lecsorgott a produceri munkamódszerébe is: alkalmazkodóképességének köszönhetően csak tavaly két erős EP-t is letett az asztalra a Whities és az ESP Institute kiadóknál, és éppen most jelent meg a LuckyMe-nél Blue Spring című bemutatkozó albuma.

“Abban vagyok, hogy minél több mindent kipipáljak minél kevesebb idő alatt. Szeretek leülni, és egyszerre végigmenni mindenen. Nem befejezem a zenét aztán megcsinálom a keverést, hanem párhuzamosan dolgozok mindenen. Ezt egyértelműen az edzéseimből vettem át: nincs például külön kardiónapom, egy edzésen tolok le mindent” – mondja. És teszi hozzá többek között, hogy egy DJ pultban állni órákon át elég megterhelő tud lenni annak, aki nem edzi az úgynevezett core izmokat. Sőt:

“Az edzés türelemjáték. Megtanított arra, hogy a zenében is türelemmel kezeljem a saját elvárásaimat. Hogy nem megy valami egyik napról a másikra.”

Mindeközben, ami a legrokonszenvesebb: egy pillanatig sem démonizálja azokat, akik még a hedonista vonaton zakatolnak – de örömmel segít bárkinek megtalálni az egyensúlyt. Egy biztos: Micay elkötelezettsége ideális modell lehet az életmódváltó (reform?!) DJ-knek, akik aztán megfelelően adhatják át az üzenetet a közönségüknek is: persze, lehet tolni, de nem kell túltolni.

Ami egyébként a bioritmust nem borogató bulikat illeti, június 8-án mi is jövünk eggyel: az ikonikus körszálló teraszán készülünk egy emlékezetes DJ-maratonra.