De most megszólal, és egészen éteri, ahogy az eredeti, 19. század végén íródott lassú csordogálású, égbe merengős tételből (ami amúgy Paul Verlaine Holdfény című versének megzenésítése) gyakorlatilag egy analóg chillout-darab kerekedik ki, ami még kortárs altatódalnak is elmenne.
Hogy kéznél legyen az összehasonlítási alap, itt az eredeti:
A moduláris szinti kezelője, Annie Ann még egy haikut is mellékelt az átirathoz, ez se maradjon le:
from the modular,
a landscape a wee sterile,
just a reflection ~
