“Tiszta klubérzetet adott” – a tokiói virtuális buli egy magyar szemüvegén át

Azt már álmunkból felkeltve is jól tudjuk, hogy az aktuális, egymástól elszigetelő világhelyzetben a valódi klubok bezárásával párhuzamosan szépen felvirágzott egyrészt a messzi helyekről, izgi lokációkról, vagy éppen a nappali intim sarkából élőben sugárzott dj-streamek jelensége (amire SzpottoljOtthon sorozatunkkal mi is rácsatlakoztunk), illetve a virtuális bulikultúra, ahol aztán tényleg ki lehet maxolni a távolságtartást, hiszen a biztonságot jelentő kanapénkról csúszhatunk át ezekbe a párhuzamos dimenziókba. Akár mondjuk egy videójátékban.

Azon nincs vita, hogy ezek sosem fogják szögegyenesen leképezni ugyanazt az élményt, mint amit egy igazi embertömeg és annak az energiája ad, ugyanakkor nem lehet a figyelmünk szőnyege alá seperni azt a tényt sem, hogy ezek az alternatív megoldások

olyan új ajtókat nyitottak ki, amik valószínűleg már sosem zárulnak be teljesen.

Ebbe az izgalmas, friss territóriumba gyűrűzött be a japán Asahi sörmárka és a Resident Advisor közös videóstreamje péntek este, amiről mi is hírt adtunk, és bár élőben csak 24 órán át lehetett megmerítkezni az élményben, aminek az aláfestését a virtuális Tokióban lebegve DJ Nobu, Kerri Chandler és Honey Dijon szolgáltatta, szerencsére az internet nem felejt, és továbbra is át lehet élni az experienszt ebben a – szintén 360 fokos panorámában forgatható – videóban, ami teljesen ugyanaz az esemény, azzal a hangyányi különbséggel, hogy már nem élő:

Egy szerencsés itthoni zenehallgatónak eljuttattunk egy kis ajándékcsomagot, benne sörrel és Audio-Technica fülessel, hogy mindenképpen a legadekvátabb körülmények között oldódhasson fel a tokiós zenés sétában, és most megérdeklődtük, hogyan érezte magát ebben a közegben (amit ráadásul úgy terveztek meg, hogy a körbeforgatással a hangélmény is folyamatosan mutálódjon, alakuljon).

“Rettenetesen király volt, nekem eléggé bejött maga látványvilág is, a fejhallgató pedig tiszta klubérzetet adott, nem közvetlenül a fülembe szólt, úgy éreztem, mintha egy nagy térben lettem volna” – mondta Dorka, akinek különösen az a rész tetszett 6:50-től, amikor minden pirossá vált, és fénybogyók kezdtek szállingózni az égből. “Nem tehetek róla, a techno és az élénk piros szín a kedvenc párosom!”

Az ő esete egyébként remekül illusztrálja, hogy a virtuális bulik közösségi szinten is megszerveződnek, hi-tech megoldások nélkül is:

Én például a Bécsben élő barátaimmal szoktam szimultán bulizni,

“egyszerre hallgatunk valamit, miközben folyamatosan kontaktban vagyunk, és közösen kibeszéljük az egyes zenéket, mint ahogy amúgy a tánctéren szoktuk.” Az biztos, hogy amíg a földrajzi korlátok már a kétezres években elkezdtek leolvadni a zenészek között az internetnek hála, és születtek meg földrészeken átívelő kollabok, ma ez megvalósulni látszik a hétköznapi ember szintjén is.

Persze azért nem árt emlékeztetnünk magunkat: fogunk még együtt táncolni, remélhetőleg nem is annyira soká. Valahogy így. 💓