“Visszaköszönnek az éjszaka mámorából megragadt hangok, ezekkel próbáltam én is csatlakozni a hordához”

Neve délszláv eredetű, de identitása és anyanyelve a ősi Magyarországé: Veljko Krčmart és az ő csípős gondolatait páran ismerhetik már a budapesti éjszakából, és, hogy-hogy nem, a most elérkezett és első komolyabban vett (és pár gördítéssel lejjebb máris indítható) zenei bemutatkozását pontosan ez az éjszaka ihlette, amiből egyre többet kap azóta, hogy 2018-ban a ködös Angliából a szmogos fővárosba költözött.

Elmondása szerint FL Studioban régóta pötyög, de sosem gondolta, hogy bármi értelme lenne, a pesti tapasztalásai azonban újra nagyító alá helyezték elképzeléseit – többek között Betát, Erroék meg Martin M-ék minimál estjeit, és a Belgrád rakparti féllegálokat is említi, mint alakítgató tényezőket:

“a sok mocsokból ragadt is rám valami.”

Veljko azt mondja, ámult-bámult, hogy létezik itthon a bulikon igény a nyersebb-koszosabb hangokra is, “amit a kommercializált klubélet traumái után nehéz volt elhinnem. Mint Alice csodaországban, úgy döbbentem rá erre. Úgyhogy ebben a pár trekkben visszaköszönnek az éjszaka mámorából megragadt hangok, ezekkel próbáltam én is sajátos módon csatlakozni a hordához. Az eklektikus címek valamennyire jelölik a magánéleti és pszichológiai gócpontokat, a hangulatukból átélhetővé-hallgathatóvá próbáltam szublimálni őket” – mondta.

És itt már lehet is ütni a play gombot, hála az EP-t kiadó Pluto Sound kiadónak – amire pedig számítani érdemes, az egy fél órányi mély, minimalista, nagyvárosiasan álomszerű (vagy álomszerűen nagyvárosias), magányos, pulzálós trip: