YogaRave: a nyolcadik kerületben talált egymásra az indiai tradíció és a savas trance

Bagdal Szilvia ‘Sziszi’ menő ruházati láncnál betöltött biztos pozícióját cserélte fel ászanákra: jógaoktató lett, beleugorva a bizonytalanba. Azóta szépen alakul az élete, rutinos raverként pedig azt is kitalálta, hogy a két hobbiját összeereszti. Megkérdeztük, hogyan működik együtt a szuperbékés keleti praktika és a szuperenergikus nyugati tánczene.

Telekom Electronic Beats: – Kinek a lézerfényes ötlete volt, hogy a jóga és a rave megfér egymás mellett egy mondatban, de még egy bulihelyen is? 

Sziszi: – Bennem fejlődött ki a YogaRave gondolata, és egészen organikus módon: nekem borzasztóan fontos a zene, és már egész régóta használok a jógaóráim alatt is elektronikus zenét aláfestésként. Igaz, inkább az áramlósabb psychill és ambient az, amire mozgolódtunk eddig. Az UV, a neonfények pedig azon goafesztiválok hangulatát idézik, amikre szívesen járok. Ezt a kettőt, az elektronikus zenét és a fényeket hoztam már össze jógatáboraimban is, de a rave-elemekkel való ötvözés, az Zoli (azaz a fenomenális lemezgyűjtő és romantikus szintetizátorzene-lobbista Galactic Jackson személyesen – szerk.) tavalyi Alkotótáboros szettje után fogalmazódott meg bennem. Azóta már két alkalmon is túlvagyunk a Harminckettesek terétől nem messze megnyílt Turbinában.

TEB: – Hogyan kerül közös nevezőre egy elengedős 140 BPM-es hardtrance egy alapvetően lassú, átgondolt, fókuszált mozdulatokkal dolgozó praktikával?

Sziszi: – Szerintem jó sokan értenek velem egyet, amikor azt mondom, hogy a zenének, főleg az elektronikusnak tudatmódosító hatása van. Ütemes basszus, repetitívség, a legcsodálatosabb pillanatokban felbukkanó, érzékeket stimuláló hangok.

Egy-egy ilyen bulin olyan egység-élmény megélés történik, olyannyira együtt rezdülnek az energiák, ami simán megtörténhet a jógaszőnyegen való gyakorlás közben is… csak ott egyedül, önmagamban.

A jóga egyszemélyes műfaj, hiába történik csoportosan, mindenki csak magára figyel, de az egyén többféle céllal is gyakorolhat. Mindig más lehet a fókusz. Miért ne lehetne egyszer az a cél, hogy csak szimplán jól érezze magát, kitörjön a komfortzónájából és egy közösségben élje meg ezt egy félig-meddig irányított mozgás által? Én azt mondom, a rave erre tökéletes: csupa mosolygás, lélekemelő kiállások, velünk rezonáló basszusok ‹3

TEB: – Másképp kell levezényelni egy ilyen órát, mint amikor füstöl a szantálfa és ambientszőnyegek duruzsolnak? Mire kell figyelni, vagy épp nem figyelni?

Sziszi: Fú, nagyon másképp! Ugyan itt is egy szép ívben indulunk, ráhangolódással kezdünk, amikor még egészen slo-mo a zene, amire bemelegedünk, aztán egyre csak repkednek a tempók, úgyhogy az ív leszálló vége az elmarad. Zolinak köszönhetően azonban mégsem marad el a jóga utáni relaxáció és megpihenés.

Sziszi: – Egyébként már az első, azaz tavaly novemberi alkalom után sok tapasztalatot gyűjtöttünk és le is rövidítettük a jóga sessiont, hogy bírják szusszal a srácok. Az ászanákat úgy fűztem össze, hogy egy-egy rövidebb koreográfia szülessen, amit kétszer viszünk végig, hogy a második körben már ne engem figyeljenek, hanem magukban érezzék az ütem és mozgás kapcsolatát. A kiállásokban szuperül lehet egyensúlyozni, légiesen mozogni, aztán robbanhat a bomba! A pihenőpóz a jógában egy összekuporodó póz a földön (babapóz), de ezt például most egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy a koncepcióba illeszkedne. Hogy is lehetne megállás például egy Push – Universal Nation alatt?!

Úgyhogy pihenés gyanánt inkább arra ösztönöztem őket, hogy táncoljanak, ahogy jól esik, hagyják a testüket, hadd mozduljon, aszerint, hogy mit hív elő belőle a zene. Fontos számomra a közösségélmény megteremtése is, úgyhogy volt itt harcos pózban integetés Zolinak és tőlem sok-sok mosoly, lelkesítés, főleg, amikor azt láttam, hogy már fáradnak.

TEB: – Úgy láttam, már másoknak is megtetszett a koncepció… Mit szólsz hozzá? 

Sziszi: – A bennem élő csendes szemlélődő csak kedvesen mosolyog és nem szól hozzá semmit. A mi kis projektünk Zolival szeretettel, lelkesedéssel jött létre. Autentikusak vagyunk mindketten abban, amit képviselünk, amit csinálunk, ezt olvasztottuk egybe, és ettől lett a YogaRave annyira önazonos.

TEB: – Akkor így a végére kicsit, de mégsem annyira más: te, mint technobulikba is járó yogini, hogyan érzed, milyen fortélyokat tudsz átmenteni az általad oktatott ősi testi-lelki módszerből a partik világába? Mire jó dolgokra tanít a jóga az éjszakai élet szempontjából?

Sziszi: – Egy elismert magyar orvos-jógaoktató mondása nagyjából az én jelmondatom is lehetne: “az ember nem azért él, hogy jógázzék, hanem azért jógázik, hogy teljesebb életet élhessen.” Úgyhogy teljesen valid a kérdésed, mert egy csomó dolog változott bennem ebben a témában is, amióta rendszeresen jógázom. Rengeteget tudnék erről mesélni, de igyekszem röviden, kifejtés nélkül: tudatos jelenlét, mértékletesség, szenzitívebb érzékelés, önátadás, illetve energia, hogy bírja az ember szusszal és jól funkcionáljon másnap is 🙂

Sziszi: – De a múltkori YogaRave bulin az is elég jó élmény volt, hogy a legnagyobb őrületben tudtam egy spárgát dobni a táncparketten! A lényeg, hogy minden raver kezdjen jógázni, hogy sokáig és jól bírja a testük és elméjük a partyzást… Na meg igyatok sok vizet! 💦

Akit érdekel a műfaj, az itt kövesse be Sziszit. Namasté!

(Fotók: Neményi Márton, Kónya Tamás)